Szőke Mária Magdolna, kolozsvári újságíró

LEVÉL NAGYVÁRADRÓL

                              TRIANONTÓL ŐSZÖDIG...    avagy a pestises hullák bedobálása Erdélybe

Hát gondolkodjunk el, míg helyén a lelkünk, eszünk, netán a bicskánk. Segítünk e megrabolt országanyánknak elkergetni azokat, akik szerint mi is jogosan megérdemeltük a trianoni országcsonkolást...

Középkori krónikákban olvashatjuk, hogy annak idején, amikor a tatársereg végighömpölygött Európán, nem egy esetben igen drasztikus (de hatásos) cselt alkalmazott az ellenséges városokkal szemben, éspedig pestisben elhunyt, pestissel fertőzött katonák hulláit dobáltatták be a várfalakon át a leigázandók közé. A pestises hullák meg is tették a magukét, s nem egyszer nem is a mongolok nyilai, hanem ezek a fertőző, oszló hullák bizonyultak a leghatásosabb fegyvereknek városállamok, népek elpusztításában, leigázásában.

Nos, ez a hasonlat jutott ma eszembe, amikor a reggeli hírekben Gyurcsány Ferenc volt magyar szocialista miniszterelnök ismételten, a héten immáron sokadjára, a Kossuth rádió reggeliműsorában is elmondta, hogy igenis hiba volt az elcsatolt részekre szorult magyarságnak visszaadni a magyar állampolgárságot, s az, hogy az önhibájukon kívül a nemzetből kirekesztettekké vált határon túliak szavazati jogot is kapjanak, az már egyenesen felháborító, jelentette ki az őszödi „linkmájszter”.

Igaz, jelentgetett ki ő más figyelemre méltó dolgokat is mostanában, így például azt, hogy a trianoni paktum „jogos politikai megoldás” volt, ami standapityere azt jelenti, hogy azoknak volt igazuk, akik Erdélyt és a többi elcsatolt részt elvették a magyaroktól, s az ott élő magyar nemzetiségű lakosságot az idegen „honfoglalók” kényére- kedvére kiszolgáltatták.

A gyalázatos, a magyar történelemben mindeddig példa nélküli kijelentés minden vita nélkül a haza- és nemzetárulás kategóriájába esik, s mint ilyen, szebb időkben „főbelövéssel jutalmazták” az ilyesmit. Hej, azok a régi szép idők, sóhajtok fel ilyenkor, pedig aki ismer, tudja, nem vagyok egy vérszomjas teremtés, de igenis vannak helyzetek, amikor nem használ a szép szó, az emberség, az igazság, s ilyenkor Jézus urunk is bottal, kötél korbáccsal verte ki a kufárokat a templomból.

Az sem vigasztal, hogy többen esküsznek arra, hogy Gyurcsány Ferenc bolond. Nem érdekelnek a modern pszichológia tanai szerint kiállított kórismék sem, mert ez nem érv, hiszen tudnivaló, a közösségre veszélyes bolondoknak a zárt osztályon a helyük és nem a parlamentben, a politikában, a nyilvánosság előtt!

Gyurcsány Ferenc figurája kapcsán ki kell jelentenem, értékrendem szerint, én nem nevezhetem őt sem nemzet- sem hazaárulónak, ugyanis nem tartom sem magyarnak, sem olyasvalakinek, akinek bármilyen emberséges köze volna a magyar hazához. Nemzetáruló csak az lehet, aki része az adott, elárult nemzetnek, és lássuk be, Gyurcsányt ilyesmivel vádolni egyszerűen szürrealizmus! A jelenséget tanulmányozva, felötlött bennem a kibúk(kibúc)-űzés vagy a keresztény exorcizmus lehetősége is, aztán rájöttem, ez egy verziója lenne  az ördögűzésnek, mikor egy veder szenteltvíz sem lenne elég, s az ördögűző a vederrel is jól fejbe kéne verje a megszállottat.

Tovább analizálva ezt a bűzlő mintát (ejtsd gyurcsányferenc), amelyet Magyarország elmúlt években történt históriájából vettem, percek alatt meg kellett állapítanom, nem élő, lelkes teremtménnyel, nem egy emberrel állunk szemben, hanem egy kitenyésztett, funkcionálisan bevethető pszicho-fegyverrel, melyet a magyarországi gyarmatosítók sátáni agymosások, manipulálások révén tenyésztettek ezzé, „ami” magyarokra lövet, hazát árul, erdélyieket köp szembe, s az országcsonkolást is jogosnak tartja.

Elemzéseim tükrében én ehelyt kijelentem, Gyurcsány Ferenc nem más, mint egy pestissel fertőzött hulla, amihez hasonlókat anno a mongolok dobáltak be a leigázandó várakba, hogy ott pusztulást és káoszt terjesszenek, s ezáltal  megtörjék a várbeliek ellenállását a hódítókkal szemben. Trianontól Őszödig az országhatárok megrajzolásakor ugyanis mindig ugyanazok manipulálták a ceruza hegyét a térképeken, akik hasonló politikai kórságokat tenyésztenek ki, s ráültetik a nép, a nemzetnyakára. A kérdés most az, hogy mit is tehetünk mi itt Erdélyben a ránk dobott pestises hulla (ejtsd: Őszödi  Fletó nevű bacilus) ellen?

Elsősorban nem ijedünk meg, és nem maradunk közömbösek. A mi transsylván immunrendszerünknek ugyanis sikerült megőriznie a magyar szót, a magyar lelket, sok más baj mentén is. És lehet, az anyaországiak közül sokan fel sem fogják, hogy nekünk Trianon óta micsoda keresztet kellett és kell cipelnünk magyarságunk miatt, de erdélyi törzsem népe, ne feledjétek, lehetséges, hogy pont ennek a keresztnek a cipelése erősítette és őrizte meg a gerincünket és lelkünket!

Úgy vélem, nincs mit szépíteni a csúfat, nevén kell nevezni az árulót és tolvajt. Kiverni a sakálként settenkedő kufárokat Erdélyből.

A másik dolog, amire fel szeretném hívni a figyelmeteket, a magyar honosítások kapcsán az, hogy egyetlen percig ne úgy gondoljatok erre, hogy nekünk volt, van elsősorban szükségünk erre, hiszen mi bizonyítottunk! Isten és emberségünk, nagyapáink, apáink erejével bebizonyítottuk, hogy mi honosítás nélkül is magyarok maradtunk itt, a Hargita regéje ma is él, és a csillagösvényeken ma is a mi lovunk patkója szikrázik! Az az egyszerű valóság, hogy a honosításokkal kapcsolatban ki kell, mondjam, szegény, gyarmatosított Magyarországnak van ránk szüksége, mint egy rabláncra vert, de láncait már szaggató anyának, az elrabolt, de életben maradt gyermekei segítségére!

Lelketek, lelkünk rajta, hogy  segítünk- e vagy sem a megkínzott, meggyalázott, idegen igát nyögő anyaországnak a láncok leverésében, a gyarmatosító hiénák elkergetésében. Mert lehet, hogy minket sokan lerománoznak onnan, de akik nem teszik ezt, akik soha nem tagadtak meg bennünket, azok megérdemlik, hogy segítsünk nekik most eltakarítani a rájuk bedobált pestises hullákat, hiszen bebizonyosodott, Attila vére immunisabb itt Erdélyben, mint bárhol máshol...

Ez van. Így jártak velünk, testvéreim. És az sem mindegy, hogy ránk nézve is egészségtelen a pestisgyártó gazemberek közelsége.

Hát gondolkodjunk el, míg helyén a lelkünk, eszünk, netán a bicskánk.
Segítünk e megrabolt ország anyánknak elkergetni azokat, akik szerint mi is jogosan megérdemeltük a trianoni országcsonkolást...