sorsunkért
sorsunkért
"Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni,  amit lehet!"
FŐMENŰ
 
KÖZÉLET
 
HISTÓRIA
 
JEGYZETEK
 
FÓRUM
 
SORSOK
 
IRODALOM
 
KÖNYVISMERETETŐ
 
GYEREKEKNEK
 
TÁRCA
 
ÍRNI KELL
 
TUDÓSÍTÁS
 
TUDOMÁNY
 
HOZZÁSZÓLÁSOK
 
ÍRÓINK VERSEI
 
TÖRTÉNETEK
 
ÉRTÉKEINK
 
Emlékek városomról

Nagy Major Gábor

                                                           Emlékek Városomról

              Tizenhét-tizennyolc éves lehetett, és mint minden művészlélek akkoriban a Városban, a francia filmszínészt, Alain Delont utánozva, a kabátgallérját félig felhajtva hordta, és a kezeit mindig a kabátzsebekbe mélyesztette. Igaz, pénze nem nagyon volt, csak nagyon keveset kapott a szülőktől, ami éppen egy kávéra és egy pár darab cigire volt elégséges, de azért szabad idejében vígan rótta a belvárost és néha kis bökversekkel szórakoztatta társait vagy az éppen horogra akadt kis nőket. Betért az Unió utcába és ott is a sejtelmesen, mindig félig elfüggönyözött, erősen füstös, zöld bársonnyal borított székekkel és pamlagokkal berendezett „Zöld”–be, amely cukrászda volt a költők, írócskák, színészek és művészlelkek, meg pár kurva találkozóhelye. A kávé iható volt, a sütemények nagyon finomak, lehetett cigizni és kávéscsészékben lehetett rossz román konyakot, sőt rumot is inni, persze sutyiban. Olyan kisugárzása volt ennek a helynek, hogy a fiatalok nagyon szívesen bújtak el benne és ájultan hallgatták a színész és költő urak előadásait, meséit saját magukról.  

                  Most, eszébe jutván, felidéződött benne minden, annyi évtized múltán. Meredten ült jó ideig mostani otthonában, az ajtó melletti pamlagon, ami egyébként a kutya előjoga volt, és bámulta a hatalmas hegyikristály darabot, amit vagy huszonöt éve vett egy ásványbörzén egy szatmárnémeti cigánytól, akivel nagyon jól tudott alkudni románul és ezért is sikeresen.

Az érettségi évében… akkor volt a legnagyobb vonzereje számára a Zöld-nek, mert akkor még nem tudott határozni arról, mit is csináljon tovább az életével. Menjen orvosi egyetemre, vagy maradjon meg az irodalom mellett, azaz menjen valamilyen bölcsészkarra, ahol aztán írhat kedvére? A Zöldben meg remélte, hogy néhány versét felolvasva, hátha bíztatást kap valamilyen ott székelő nagyságtól vagy éppen Tibitől, a zongoristától, aki költő akart lenni. Általában nem mert egyedül bemenni a Zöldbe, mindig vitt magával valakit, aki otthonosan mozgott ebben a közegben; most is ott ballagott mellette régi ismerőse, Feri, aki éppen úgy feltűrte a kabátja gallérját, mint ő, és éppen úgy a szája sarkában lógott örökké a cigije, mint neki, mert ez csakis így volt divatos. Ha az ember végül beült - sikerült beülnie - egy nagymenő asztalához, az persze azzal is járt legtöbbször, hogy a művész uraknak kellett fizetni egy-két konyakot, és akkor talán szóba álltak a kis kezdővel. A fiatal sznobok számára ezért volt ez néha „drága hely”, de hát mindent a művészetért!- mondtuk magunkban és fizettünk, mint a katonatiszt.

Sokkal olcsóbb és fiatalosabb hely volt ennél a Deák. Ferenc utcai lábonálló kávézó, ahol egy egylejes kávé mellett órákig lehetett állni egy asztalka körül (t.i. székek számára nem lett volna hely) és vicceket mondani vagy éppen fennkölt művészeti vitákat folytatni a zeneművészetisekkel vagy éppen a festőnövendékekkel. Különben volt egy olyan szobafestő és mázoló barátom is, aki vagy tíz évig felvételizett évente a bölcsészetre magyar-filozófia-karra, és ugyan soha nem tanult egy betűnyit sem, de nagyon élvezte a felvételizést, meg a sok fiatal csajt, akikkel „együtt izgult” a vizsgák előtt. Ez egy műfaj volt akkoriban. Volt egy olyan orvosasszisztensem is, egy székely fiú, aki ugyanezt művelte a marosvásárhelyi orvosegyetemen; soha nem tanult, de folyton felvételizett és folyton jó kis felvételiző csajokat kapcsolt le.

Olyan ez a múltamba-merülősdi, mint amikor az íróasztalomban, vagy más szekrényeimben kutatok régi iratok, fotók, tárgyak után. Élvezetes egy ideig, aztán már fárasztó kezd lenni és a végén el is keserít, mert nem mindig találom meg, amit keresek. Olyan ez, mint a való élet: hányszor nyüglődünk rengeteget egy valaminek, valakinek a keresésével és aztán nem érjük el, nem találjuk meg, és csak nézzük, mint a költő, ahogy elmennek a vonatok mellettünk, és a kivilágított vonatablakokban ismerős-idegenek állnak, és még csak észre sem vesznek. Hány vonat elrohant mellettem is életem folyamán, és én mindről lemaradtam. A lemaradások pedig mind ott kezdődtek valahol a Zöld-ben, mert akkor kellett volna megragadni a szerencsémet, megragadni egy „nagymenő” kabátujját és akkor lehet, hogy….Ilyen hülyeségekkel áltatom magam?!- hát ez igazán nem szép dolog, inkább térjünk vissza a korba és a cukrászdába. Hányszor jutottak és jutnak ma is eszembe Áprily szavai: „Nagy völgybe estem s völgyben kell a mákony”, és Ő ott folytatta, ahol én is: „füstös kávéházi éjszakákon”, bizony, akkoriban is, meg az én fiatalkoromban is, a Városban minden valamirevaló férfi, művészlélek, művész és sznob cigarettázott, a nagymenők bulgáriai vagy amerikai cigiket szívtak (hiszen mindenik kapható volt a jó öreg dohányboltokban, vagy pult felett, vagy pult alatt), mi gyenge kis utánzók és nagyra törők pedig Nacionalét, Marosestit, vagy kis protekcióval „szentgyörgyi (sepsiszentgyörgyi) Carpati-it”; aztán mindenki, akinek volt állandó keresete vagy valamilyen állandó jövedelme (amit akkor még nem ellenőrzött folyamatosan a NAV), ivott egy kis rumot meg konyakot (vagy éppen egy nagyobbat is); egyesek többet is a kelleténél, pl. híres-hírhedt egyik matematikatanárunk iskola végeztével az Operában,  (talponálló gyorsétkezde) naponta három sört három fél rummal. Szóval akkor, a kemény proletárdiktatúra alatt, mindenki cigizett, ivott, szeretkezett és élte a normális életét, pedig kevés volt a pénzünk, nem utazhattunk külföldre (főleg mi, B-listások), és mindig kicsit rettegnünk kellett a „szervektől”. Ahhoz képest azért egész érdekes társadalmi és közösségi életet éltünk egy olyan korban, amikor még a hosszú hajat és a szakállat is büntették a kommunista ifjúsági szervezetek (KISZ). Természetesen, mi, kis vagányok, csakazértis ilyet viseltünk… ez volt a nagy lázadás!                                               Ferivel és Tibivel beültünk a „vágni lehet a füstöt” legsötétebb sarkába, azaz a Zöldnek egy legsötétebb pamlagára, és nagyon örvendtünk, hogy ilyenkor kora délután kaptunk egyáltalán helyet, és akkor, az első cigaretták füstjénél és az első sima fekete mellett elkezdtük osztani a nagy „irodalmi és művészeti semmit”, és nagyon boldogok lettünk volna, ha a „vastaghangú Mari”- az egyik igen barnára sikerült kurva oda nem szól, hogy „kisfiúk, akarnátok egy kis p…nát?!  - akkor fizessetek egy konyakot és adjatok egy kis cigit!” Ez felszólítás volt a keringőre, de mivel se pénzünk, se kedvünk nem volt Marihoz, az örök, mindenütt jelen lévő marikhoz (lásd még Fr. Villon „vastag Margó”-ját), hát inkább csendben kussoltunk, vagy éppen farokbehúzva eltüntünk, leléptünk, és tovább kerengtünk a hideg és sokszor már barátságtalan Főtéren, ahol már a diáklányok sem korzóztak ilyenkor, késő ősszel és télen.                                                                                                                                            Az akkori Város tele volt igen fura alakokkal, nagyreményű művészekkel és kisreményű sznobokkal, meg kisstílű gengszterekkel, kártyásokkal, piásokkal, rengeteg, a jövőben nagyon reménykedő egyetemista diákkal, és igen sok jövőbeni disszidenssel, akik már a nagyvilágban képzelték el a jobb jövőt. Ezek kvintesszenciája találkozott sokszor a Zöld-ben, és ki tudja, mennyi terv, mennyi későbbi nagy vagy kis alkotás terve született meg az áthatolhatatlan füstben. Sokszor betért ide a két Géza is, akik később valóban nagyszerű alkotói pályát futottak be, meg aztán a magyar színház legsztentoribb hangú színésze, aki emellett még nagyon tehetséges is volt (korán meghalt); de előfordult itt Konti Laci is (azért Konti, mert a Continental szállóban volt a törzshelye, és a becsületes családneve olyan hosszú volt, hogy csak a németszakosok tudták megjegyezni), aki későbben könyvelő lett és annyit sikkasztott, hogy lessittelték. A sittről kijőve - pedig csak vagy másfél évet ült- nagyon megrémült kisfiú lett, mert a kemény fiúkkal együtt ült és soha nem tudhatta, mikor használják köcsögnek vagy mikor töröltetik fel vele a zárka padlóját. Lacinak annyi szép fehér foga volt és akkora szája, hogy mindig egyik fülétől a másikig ért - akkor is, ha nevetett, akkor is, ha sírt, és mindkettő nagyon gyakran fordult elő vele. A ’89-es gengszterváltás után szem elől tévesztettem, gondolom, valahol a nagyvilágban ver át éppen valakiket. Sajnos a városi cukrászdákból elűzték valakik, valamikor a kurvákat is, és ma már az a divat, hogy a jobban szituált tuskó újgazdagok Thaiföldre mennek kuplerájba.                                                                                                                                                            Kell még meséljek pár szót zongorista Tibiről is, akivel abban versengtünk egyszer, hogy ki tud horrorisztikusabb verseket írni a csatornák világáról; aztán Tibi is rájött később, hogy jobb zongorista mint költő, de mivel ebben is, abban is voltak nála jobbak, teljesen új stílust hozott létre a klasszikus zongorában… volt amikor egy felfordított zongorán, csak a húrokon játszott. Modernista zenei sznobok nagy örömére, akik elhitték, hogy ez a jövő…mint ahogy egy pár jól ismert művészeti kritikus (különösen – Gida Pista… aki szintén szerette a Zöld világát és mindent, ami vele járt) is el volt ájulva a posztmodern, semmit sem ábrázoló festményektől. Valaki, nagy ember mondta, hogy az irodalom-és művészetkritikusok olyanok, mint a kitartott nők: ha nem jól nyalnak, akkor végük, mert alkotni nem tudnak, csak az általuk dicsért (agyondicsért) művészek tartják életben őket.  A Zöld - számunkra csodálatos világának – az vetett aztán véget a hatvanas évek vége felé, hogy átalakították és felújították és kitiltották belőle a dohányzást és a piálást. Igaz, ez volt mindenütt, minden városban a vég kezdete, mert utána jött a ceausescui rémuralom és szegénység, és aztán a ’89-es gengszterváltás után, a nagy demokráciának nevezett másféle rémuralom, meg jött a tisztítótűz, azaz a dohányzás és az ivás megbélyegzése és kitiltása mindenünnen, a társadalmak megreformálása, azaz a társas lét és a közösségi lét teljes leépítése, lerombolása. 

Itt tartottam éppen a múlt kútjában való kotorászásban, amikor rám tört a mai rémvalóság teljes erővel: A Kossuth rádióban, a hírekben, valami bemondó mondja, hogy az országgyűlés (parlament, stb.) megszavazta az új alkotmánymódosítást, amely szerint a családot csak egy férfi és egy nő és egy vagy több gyerek alkothatja Magyarországon. Ez azért fontos, mondja a bemondó, mert Európa nagyon sok országában, már a szülők nem kell külön neműek legyenek, a család állhat két férfiből és/ vagy két nőből is, akik örökbe fogadhatnak akárhány gyermeket.  A gyermek meg saját maga kell meghatározza, hogy milyen nemű is akar lenni! Sic! Az összes utópista-anarchista a XIX. sz. végén még csak nem is álmodott ilyen „nagyszerű, új világról”!

            A Város ment a maga útján, mint minden modern város, és majdnem világvárossá lett, ahol a Zöld-et bezárták, minden kávéházat és kiskocsmát bezártak, és bár a járdák még ott maradtak, öregen és megkopottan, meg néhány sejtelmes, lefüggönyzött ablakú és rollóval is lezárt ablakú belvárosi, óriási és nagyon dohos illatot árasztó lakás, melynek tulajdonosai valószínűleg már rég valahol nyugaton élnek vagy éppen a Házsongárdban várják a feltámadást. A Valaha-volt Város, már csak az ilyen vénekben él, amilyen én vagyok, de bennünk élőbben, mint valaha; ezért kell vissza-visszatérni, legalább álmainkban és sorainkban, ebbe a Városba. Adjuk meg neki a végtisztességet vagy fogadjuk el, hogy átváltozva és számunkra teljesen idegenné válva is, nagyszerű emberi alkotás, amely nekünk nem csak otthont, szülőotthont, de szellemi otthont is adott és ad halálunkig. Szeretlek szülővárosom, még akkor is, ha köveidet már alig róhatom.

 

 
ÍRÓINK BLOGJAI
 
SORSTÁRSAK
 
ARCHIVUM
 
Hasznos linkek
 
GALÉRIA
 
IN MEMORIAM
 
Átvett írások
 
Naptár
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Számláló
Indulás: 2021-01-18
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Hírdető
 

Legnehezebb magyarnak lenni a Kárpát-medencében!


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre