sorsunkért
sorsunkért
"Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni,  amit lehet!"
FŐMENŰ
 
KÖZÉLET
 
HISTÓRIA
 
JEGYZETEK
 
FÓRUM
 
SORSOK
 
IRODALOM
 
KÖNYVISMERETETŐ
 
GYEREKEKNEK
 
TÁRCA
 
ÍRNI KELL
 
TUDÓSÍTÁS
 
TUDOMÁNY
 
HOZZÁSZÓLÁSOK
 
ÍRÓINK VERSEI
 
TÖRTÉNETEK
 
ÉRTÉKEINK
 
Bakancslista

Szabó István (Sarkad)

BAKANCSLISTA

 

Mottó: „A katona akkor jó katona, ha van jó bakancs, jó fegyver és jó parancsnok. Ja, meg ha teli a has.” (Nagyapám)

1.      A véres

1944 zaklatott ősze volt. A visszavonuló magyar hadsereg kötözőhelyet, afféle tábori ispotályt rendezett be szülőfalum iskolájában. Nyomában a felszabadító, dicsőséges Vörös Hadsereg szintén erre a belátásra jutott. Ősi orosz szokás szerint a falu zömét málenykij robotra vezényelték, így ismerkedett meg Mihály bácsi az iskola padlásfeljárójának alsó grádicsa alatt rejtőzködő honvédbakancsokkal. Majdnem vadonatúj pár volt, az egyikbe már beleszáradt a kifolyt vér. Embervér, magyar vér. Kétsége se volt, hogy a bakancs őt illeti. Az ő vére is folyt a tizennégyi háborúban a hazáért, ezé az ismeretlen bakáé meg most. Punktum. Nincs tötye-totya, meg kell szerezni a lábbelit. Az oroszok állandóan körülöttük somfordáltak, még az eldobott, rongyos honvéd zubbonyok, köpenyek zsebeit is kikotorászták, hátha valami  zabrálandó akad.

Alig aludt egész éjjel. Törte a fejét, hogyan juttathatná ki a bakancsokat, mert a felszabadítók jövetkor, menetkor megmotozták őket, igaz, főleg az asszonyokat. Aztán nemcsak a reggel jött el, hanem a megvilágosodás is. Másnap feltarisznyázott két negyedes "dinamitos" eperpálinkát. Hitler nem tudta, mivel győzze le a muszkát, de én majd mögmutatom - kacsintott a feleségére. Aznap legrosszabb papucsában ment a málenykijre. Úgyis eldobja. Türelmesen várta a pillanatot, melynek el kell jönnie. Tudta, hogy így lesz. A két Iván a megfelelő helyen és időben - külön-külön!- megkapta a piszok erős itókát. Hálából még Mihály bácsit is megkínálták. A sajátjából. Ez lönne hát a koménizmus? Azután kidőltek. Hát ezök gyönge gyerökök - gondolta az öreg - most köll lépni, mikor még lötyög bennük a pálinka. Gyorsan fölhúzta a bakancsokat, leöntötte őket vízzel, port szórt rájuk, minél rosszabb, annál jobb. Pont a lábára illettek. És aztán hazagyalogolt bennük, vigyázva, nehogy fölébressze az oroszokat, járdára, betonra nem lépett, mert a papucsszögek és a patkó igencsak csattogott. Amúgy katonásan!

Úgy bánt velük, mint valami házibálvánnyal. Szinte családtagnak, édösgyerökömnek számítottak. Gondozta, óvta a kincstári hagyatékot s büszke volt, hogy neki van a legfaszább bakancsa a faluban. Jó húsz év múlva, mikor átadni készült lelkét a Teremtőnek, utolsó, nyomatékos kívánsága  volt, hogy a „véres” katonabakancsban temessék el. S így lőn....

2.      Az ejtőernyős

Gál Bandi bácsi kifogástalanul játszott vagy öt hangszeren, így hát a Magyar Királyi Honvédség ez okból is igényt tartott rá. Meg, mert éppen zajlott a II. világháború. A  királyi román hadsereg is igényt tartott rá valamikor. Még a bécsi döntés előtt Besszarábiában mint kubikos és disznógondozó erődített Sztálin ellen. Ott csak egyfajta hangszer volt, de az nagyon. A regáti őrmester harsány orgánuma, melyen elképesztően színes káromkodásait adta elő. Bandi bácsi ezt a hangszert is tökéletesen megismerte.

- Addig-addig vonultunk vissza, hogy egyszer csak Bajorországban lukadtunk ki - mesélte. Itt a főhadnagyunk valami amerikai alakulatot keresett, hogy valahogy megadjuk magunkat, mert már harmadik napja koplaltunk. Engem is magával vitt, mert mint konzervatóriumot végzett karpaszományos, vartyogtam valamit angolul. Nem mondom, hogy örömmel fogadtak, inkább unottan. Megkérdezték, mihez értek? Mihez? A zenéhez. Rögtön ki is próbáltak. Aztán megtapsoltak. Egy pesti fiúval, aki valami ördöngősen  dobolt és jól szájharmónikázott, bekerültünk az alakulat zenekarába. (Türelem, lépegetünk a bakancs felé...) Itt mesésen jó dolgunk lett. Mindenféle divatos amerikai darabokat játszottunk, improvizáltunk, megdzsesszesítettük a Röpülj madár, röpülj, Menaságra röpülj-,t és azt is, hogy Zavaros a Nyárád. Bombasiker lett. Aztán egyszer csak beállított a tábornok, egy valahonnan nagyon ismerős, szőke, gyönyörű lábú nővel. A nő elénekelte a Hol vannak a katonákat és uramatyám, a Lili Marleent. Én a zongoránál ügyködtem.

A buli végén megpuszilt és megsimogatta az arcomat. Én a lábát szerettem volna nagyon megsimogatni. Ez a nő Marlene Dietrich volt, a tábornok Jumping Jim, vagyis James Gavin, a jenki ejtőernyősök parancsnoka. Ettől kezdve miénk volt a világ. A legvagányabb ejtőernyős cuccokba öltöztünk, csak a hetyke Bocskay sapkát tartottuk meg, miheztartás végett. 1946-ban közölték, hogy vége a vendégségnek, jöhetünk haza vagy mehetünk Amerikába. Én hazavágytam Erdélybe, az én székely földemre. Kiválasztottam egy vadonatúj, fűzős ejtőernyős  bakancsot is a felkínált holmikból. Az amcsik figyelmeztettek, hogy a szovjet zónában zabrálás várható. Mi lesz az extra bakancsokkal?!  Szarban, bajban a magyar esze gyorsan vág. Pesti dobos kollégámmal kitaláltuk, hogy fél pár bakancsot cserélünk. Így nekem két jobblábas, neki két ballábas lesz. Ráadásul az enyém egy számmal nagyobb volt. Ráadásul ő  három vagonnal elébb ment. Nincs az a Sztálin-díjas orosz, aki rájöjjön a stiklire. Így is lett. Az „én” Ivánom joppojmátyozott, aztán röhögött, de azért a hátizsákomból mindent „kisajátított”" Sebaj. A pesti haverral visszacseréltük a bakancsokat. De mi lesz a magyar-román határvonalon? Szereztem jó erős zsákvarrótűt, cérnát és pár ócska bőrdarabot. Mire Pestről Biharpüspökibe eldöcögött a vonat, vagy hat, csúnya, csak úgy odarittyentett folt éktelenkedett a mesés cipőkön, mintha  odaokádták volna. Jól összemocskoltam őket, de rájuk hugyozni már nem volt lelkem. Úgy néztem ki, mint egy alulról fölfelé épülő madárijesztő, aki bokán felül abbahagyta a madárijesztést.

Az egyenruhás frátyék döbbenten tekintgettek lábaim irányába, pedig ők olyasmiket  hordtak, mintha azelőtt elefántok masíroztak volna bennük. Aztán legyintettek és egy szívből jövő "boángyen kretinnel" istenhozzádot mondva, elbocsátottak. Az álfoltokat csak otthon szedtem le a bakancsokról. Biztos, ami biztos...

3.      A „jármű"

Lelkesen eleget téve hazafias kötelességemnek és a hadkiegészítő igen határozott óhajára berukkoltam a mária-radnai tartalékos tiszti iskolába. Március volt és 1976. Mindenféle korú, foglalkozású  társaság gyűlt ott össze, egyetem, főiskola után. Akkoriban tértek át az egyetem előtti kilenc hónapos rendszerre, a román hadsereg behajtotta  utolsó „kintlévőségeit”, minket.

Egyik kamerádunk a nagyszebeni Soimii rögbicsapatától érkező  Emil M. lett. Százkilencven centi fölötti, élősúlyban közel a mázsához és elképesztő nagy lábakkal.

Azzal dicsekedett, hogy nagyobb a lába, mint Günter Netzernek. A  híres focistának „csak” 47-es tappancsai voltak, neki legalább 48-as!

Kissé feszélyezte, hogy az egész helyőrségben nem találtak számára bakancsot. Napok teltek el. Aztán a feljebbvalókat is feszélyezni kezdte ez. Emilünknek minden szembe jövő tisztnek  jelentenie kellett, hogy miért jár strandpapucsban vagy a saját sportcipőjében, olykor teljes fegyverzetben, rohamsisakkal. A jelentések leginkább Rátonyi Róbert Bóni grófjára emlékeztettek. Peckesen kidüllesztett fenék, mély meghajlás, mert a tisztek legalább egy fejjel alacsonyabbak voltak. Ilyenkor, mikor így lefelé jelentett „fölfelé”, a feljebbvalók ráordítottak: dréépc!!! Ám gyorsan megfeledkezett magáról, megint tisztelettel meghajolt, mint egy főpincér és gesztikulált, magyarázott. Igen. Ő nem jelentett. Ő magyarázott!  Pár napos katonák voltunk... Most már Vanek úrra, az antikatonára emlékeztetett, Rejtő Jenő Tizennégy karátos autójából. Végül, valami kiselejtezett roncsbakancsok között bukkantak a megoldásra. Találtak egy bal lábas, régi típusú bőrtalpút és egy jobbos újabb divatú gumitalpút. A bőrtalpú cipellőre elvileg akkora talpat lehetett bütykölni, amennyi bőr akadt raktáron. A gumitalpas maradt, mindössze beáztatták, sámfára húzták, hogy kicsit még nyúljon. Emil M. tisztjelölt eljárt a próbákra, a katonacipészek hümmögtek, méricskélték, mint valami primadonnát a varrónője. Végül elkészült a Mű. A maga nemében páratlan és mégis páros. Több bonyodalom is akadt.

a. Vigyázállásnál ugye, a sarkunkat illesztjük össze. De a bajtárs egyik lábbelije 48-as volt, a másik legalább 49-esre, de inkább 50-esre sikeredett. Így, vigyázzban úgy nézett ki, mintha enyhe pihenjben, hanyagul ácsorogna ott, mert a bőrtalpú orra kissé megelőzte a másikat. Ebből megint ordítozás és magyarázkodás lett, később már csak ordítozás.

b. Kezdtük jól érezni magunkat katonáéknál, a ritka, eladdig elképzelhetetlen járóalkalmatosságoknak hála. Élveztük ezt a két árva, immár hadtörténeti szerephez jutott valamiféle valamit. Hogy például zseniálisan alkalmas az ellenséges felderítők nyomolvasóinak megtévesztésére. A nyomolvasók majd azt hiszik, hogy két egylábú jetit is besoroztak a vitéz román hadseregbe, akik  egymás másik lábával járnak. Hátborzongató! És a külföldi agresszorok megijednek. Ki győzhetné le azt a hadat, melyben ilyen szuperlények szolgálnak ?

c. Díszmenetben a kétféle talpú bakancs különleges hangzatokkal örvendeztetett meg minket. Csatt - puff, csatt-puff, csatt-puff és ebbe vegyült Romcea zászlóaljparancsnok halálordítása, mikor ezt észrevette. Emil bajtársunk tiszteletére legyen mondva, már-már a Wehrmachtot is lepipáló lendülettel vágta a díszlépést. Részint, hogy mielőbb szétverje ezeket a felemás izéket, részint népszerűséghajhászásból.

Már majdnem mindenki jármű (vehicol) vagy közlekedési eszköz (mijloc de transport) néven emlegette a bizarr remekeket. Alig három hétig tartottak a mézeshetek.

Vadonatúj, 48-as bakancsok érkeztek, egyenesen a gyárból....állítólag.

4.      A gyilkos

Valamikor a nyolcvanas évek közepén egy mellbevágó könyv jelent meg Kolozsvárott. Címe: Az ismert katona. Írta Tar Károly. Az apa siratja fiát igazi férfifájdalommal. Minden szó egy-egy rejtett könnycsepp. Az ismert katona sorai egyetlen, embertelenül súlyos fekete márványtömbbé állnak össze.

A fiú a házsongárdi temetőben alussza örök álmát, láttam a sírhelyét, a tombe-ját, rajta az írás: Tar Koppány Zsolt, akit megölt egy katonabakancs. Lippai katonáskodása alatt érte a halál. Lábát feltörte a bakancs, elfertőződött, vérmérgezést kapott, későn diagnosztizálták. Aki el szeretné képzelni, milyen állapotok uralkodtak Ceausescu hadseregében, ajánlom Vida Gábor könyvéből (Egy dadogás története) az ide vágó részleteket. Nem öröm fölidézni, de el kell olvasni. Pótolhatatlan.

1986-ban  kománkkal  utaztunk Aradról a Székelyföldre. Radnán felszáll a vonatra - uram atyám  - egykori katonaorvosunk, egyenesen a mi fülkénkbe. Nevére nem emlékszem. Üdvözöltük, bemutatkoztunk. Annak idején jó humorú, rendes gyereknek ismertük meg. Mikor hallotta, hogy magyarul beszélünk, ő hozta fel Tar Koppány Zsolt tragédiáját! Ez meglepett. Nem mentegetőzött, nem magyarázkodott. Csak a tekintete párásodott és borult el, de lehet, hogy ez a konyaktól volt, ami kisebbik lányom keresztelőjéről maradt és megkínáltuk. Még mindig katonaorvos volt.  A Tar ügyet lezárták, de ő nem zárta le, sose fogja lezárni. Nem tettem, nem tehettem meg mindent s nem is volt mivel - ennyit mondott. Ő is áldozat, őt is megölte egy kicsit a katonabakancs?

 

 
ÍRÓINK BLOGJAI
 
SORSTÁRSAK
 
ARCHIVUM
 
Hasznos linkek
 
GALÉRIA
 
IN MEMORIAM
 
Átvett írások
 
Naptár
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Számláló
Indulás: 2021-01-18
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Hírdető
 

Legnehezebb magyarnak lenni a Kárpát-medencében!


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre