|
Bevezető gondolatok a Beszédek, írások gyűjteményhez
Tisztelt olvasó!
Előttem a mellékelt íráshalmaz, és csodálkozva kérdem: hogyan is történt? Az 1988-as, Erdélyből történt áttelepülésünket követően és a mai napig, megannyi sorstársamhoz hasonlóan, engem is az a bizonyos (annyiszor felemlegetett) „svung” (elnézést a vulgáris kifejezésért) hajtott, ami a székely döglött lovát vitte Sepsiszentgyörgytől Brassóig. (L. a 100 címet viselő évfordulós írást.) Nem más ez, mint az összmagyarság, benne az erdélyi magyarság sorsához való elszakíthatatlan kötöttség és az ezzel járó felelősség érzete, tudata. 34 éven át vetettem papírra gondolataimat, érzéseimet, „botcsinálta” íródeákként, orvosi ténykedésem közepette. Többségük az Átalvetőben, majd (a 2020-as, EKOSZ-on belüli események után) néhány a sorsunk.net-ben jelent meg, a beszédekre pedig EKOSZ-elnöki minőségemben került sor, anno… Négy Előszó is kapcsolódik az anyaghoz.
Itt áll előttem ez a „gyűjtemény”. Nem látom módját (ehhez talán érdemtelen is), hogy könyv-alakban kiadjam, de web-lapunk lehetőségével élni merészelek, ha már a „sors” úgy hozta, hogy átvonultunk a nyomtatottból a „felhőbe”, Pintye Tamás web-szerk.-nek köszönhetően.
Többször is átolvasva, „piszkálgatva” a szövegeket, szembesülnöm kellett azzal, hogy az egyes kérdések újra és újra felbukkannak, a legkülönfélébb alkalmakkor. Nem tehetek róla, rabja lettem és maradtam „sorsunknak”, és talán az olvasó is megbocsát az ismétlődésekért. Amúgy megtiszteltetést jelent majd minden egyes rákattintás. („Katt a keretre”, majd a válogatás.)
További megdöbbenést okozott annak felismerése, hogy a 10-20… éve írottak mennyire visszaköszönnek a mában, a honi, és - kiemelten- az európai valóságban. Semmi nem változik? Akkor hogyan tovább? Úgy, ahogy a magyar, szilárd kiállás sem változik ezer éve…
Beleütközöm abba is, hogy az egyes írások gyakran szorosan kötődtek az aktuális közéleti-politikai eseményekhez, melyek annyi év múltán némileg ködbe vesznek, szükséges tehát gondolatban visszahelyezni őket saját időkeretükbe. Így az is világossá válik, hogyan viszonyult közösségünk az egyes közéleti, politikai eseményekhez.
Szándékom szerint az anyagok többnyire időrendi sorrendben következnek. Némely esetben valamely jelentős írás „provokálta” ki reakciómat, amely annak közreadása után, kommentárként jelenik meg.
A köszönetnyilvánításokra térve, hálával és büszkén mondhatom el, hogy közösségünk számos kiváló személyisége állt mellettem, előttem, a teljes eszmei-érzelmi azonosság jegyében. Közülük is kiemelendő Szász István Tas barátom, nem véletlenek tehát a tőle vett gyakori idézetek. A web-lap születése után pedig újabb rendkívüli személyiségekkel hozott össze a „sors”, de ez már egy új fejezet…
Végezetül: semmi nem lett volna, semmi nem sikerült volna Zsuzsa nejem nélkül.
„Tanár úr kérem, én készültem” – magyarázom az olvasónak, szíves megértését kérve, de az odaáti, végső nagy vizsgán sem tudok majd mást mondani. Talán kapok egy átmenő jegyet.
Kövesdy Pál (K. P.)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…