TŐKÉS LÁSZLÓ
KIÚTKERESÉS A HAZUGSÁG VILÁGÁBÓL
A romániai magyar református egyház helyzete a kommunista diktatúrában
Az alábbiakban részleteket közlünk a könyv Zalatnay István által írt előszavából
… Az egyedi – az egyszerű helyzetleírást felforgató tetté emelő – történelmi szituáció nem más, mint a hazugság világa. A totális hazugság világa. Avagy, annak a totalitárius rendszernek a világa, amelynek conditio sine qua nonja, föladhatatlan létalapja volt egy, a valósággal minden pontján diametrálisan szembenálló hazugság- rendszer felépíteni és folyamatosan fenntartani akarása. Azzal a ténnyel, hogy ez jellemezte a „létező szocializmus világát”, különösen is annak egyik legszélsőségesebb formáját, Nicolae Ceausescu rendszerét, és ez alapvető meghatározója volt az akkori erdélyi református egyház életének is, mindenki tisztában van, aki minimális ismeretek-kel rendelkezik erről a korról. No de ki rendelkezik ilyen ismeretekkel? Természetesen az, aki élt akkor és az egyházhoz tartozott, különösen is ha lelkészként szolgált. Akinek azonban nincs személyes tapasztalata, például mert életkora miatt eleve nem is lehet, az honnan tudhatna a jelzett alapvető tényről… Hogyan lehet hiteles információja bárkinek is egy olyan világról, amelynek lényege volt mindenféle valóságos információ eltitkolása, kiváltképpen is annak megakadályozása, hogy az nyomdafestékhez, vagy akár csak bármilyen szűk kőrben is, de nyilvánossághoz jusson?
Ebből fakad az a sokszor hatalmas feszültség, amely ma a kort még megélt idősebbek és fiatalabbak között tetten érhető. Miközben az idősebbek sokszor a szó szoros értelmében a bőrükön hordozzák ezeknek az évtizedeknek a következményeit, a fiatalabbak gyakran teljes értetlenséggel fordulnak felé – ezzel természetesen az idősebbek legnagyobb ingerültségét váltva ki. Személyes tapasztalat híján a fiatalok sokszor semmit – semmi lényegeset – nem tudnak arról a világról, mert annak lételeme volt minden valós információ eltitkolása.
A hazugságnak a totális rendszere akkor csak korlátozottan lehetett sikeres, hiszen mindenki minden percben tapasztalta a „hivatalos valóság” ellenkezőjét. A történelem iróniája, hogy ma sikeresebb lehet az akkori félrevezetés. Mivel nincs már azt folyamatosan cáfoló közvetlen tapasztalat, valós információnak tűnhet az, ami akkor mindenki számára nyilvánvaló hazugság volt.
A történettudomány általában beszél a múlt történelem előtti és történelmi korszakáról annak alapján, hogy az adott korszakra nézve vannak-e vagy nincsenek írásos források… No de mi van akkor, amikor ezek a dokumentumok majdnem kizárólagosan tudatosan megtervezett dezinformációt tartalmaznak? Ebben az esetben, még ha sok millió oldalnyi írást vehetünk is kezünkbe, valójában visszacsúszunk a történelem előtti korba. Ahogyan Kányádi Sándor ragadja ezt meg nagyon pontosan A bujdosni sem tudó szegénylegény énekében: „Néhány ezer évet vissza kell butulnunk”. Bár nála ez a versben különösen is a magyar nyelvet és használatát felszámolni akaró totalitárius politikára vonatkozik, érvényes az egész akkori rendszerre. Sőt, gyakorlatilag érvényes az egész kommunizmus világára, amely tehát ebben az értelemben történelmen kívüli kor. Csak nem úgy, ahogy – eredetileg jó szándékú - megálmodói gondolták: nem történelem utáni (arany)kor, hanem történelem előtti szörnyűség.
…Mit tudott kezdeni az erdélyi reformátusság a leírt helyzettel? Mennyiben, hogyan tudott – vagy nem tudott – védekezni ellene? Sőt: mennyiben volt maga is felelős annak létrejöttéért? Milyen mértékben volt képes a politikai hatalom a maga képére formálni a református egyház belső világát?
…Tökéletesen érvényesültek a Ceausescu-rendszer politikai intenciói. Az egyházvezetés – sokszor a bornírt komikumig elmenően – lemásolta a román kommunista párt által teremtett mintát. És ezzel szemben igen csekély volt az egyházi ellenállás.
Mi volt ennek az oka? Hogyan történhetett meg ez a totális önfeladás egy különben roppant öntudatosan tartásos, történelmileg is nagyon sokszor ellenzéki, sőt kifejezetten elnyomott helyzetekben túlélni képes és egyébként az adott társadalmi közegben kivételesen erős demokratikus hagyományokkal bíró egyház esetében? … Milyen kapcsolat van e ’87-es Beszámoló megírása és Tőkés Lászlónak a ’89-es forradalomban játszott szerepe között?
… Hogyan lehet bármiféle valós információt nyernünk egy olyan világról, amelyben szinte minden, amit leírni engedtek tudatosan hazug, első megközelítésre könnyen gondolhatjuk azt, hogy sehogyan. …Ennek az írásnak az ismerétében azt kell, hogy mondjuk: távolról sincs így! Csak meg kell találni a hazug, nyilvános információk dekódolásához szükséges módszert. Ennek a műnek a nagy érdeme éppen ennek a módszertannak a kidolgozása. A kísérlet azért nem kilátástalan, mert nem csak szellemes bonmot, hogy nagyon nagy különbség van a rendszeres hazudozás és a hazugságok rendszere között. A rendszeres hazugsághoz elég, ha valaki minden egyes esetben a valóságtól eltérőt állít. Abból azonban még nem lesz rendszer. Ahhoz föl kell állítani egy teljes, alternatív hazugság-valóságot. Az azonban soha nem lehet valóban tökéletes rendszer. A hazugságok szövedéke minden törekvés ellenére újra és újra fölfeslik, és kibukkan mögüle a valóság. A valóság, amely éppen olyan mérgező a hazugság világára nézve, mint fordítva. Hiszen elég egy-két ponton megjelennie az igazságnak, az egyértelműen leleplezi az egésznek a hazug voltát. Tőkés László írása tehát arra törekszik, hogy ily módon tudjon kibukkanni a hazugságromboló valóság a hazugság mögül. Vagyis nem elég-szik meg azzal, hogy személyes információkra, élményekre, adott esetben akkor mindenki vagy legalábbis nagyon sokak számára ismert esetekre, tényekre hivatkozzon – bár ezt is bőséggel megteszi – hanem a hazugság épületének összeomlását akarja kiváltani…
A Beszámoló első számú módszere az, hogy rámutat a hiányra, az ürességre, amely épp olyan fontos összetevője a valóságnak, mint az, ami megragadhatóan ott van. A hazugságok rendszere pedig már csak ezért sem tud igazán tökéletes alkotás lenni. A külső – és sokszor már belső – cenzúra bármilyen valóság megnyilvánulását, megmutatkozását betilthatja, de nem képes arra, hogy folyamatosan valóságos életjelenségeket produkáljon ott, ahol azok nincsenek. Képszerűen és kicsit eltúlzottan fogalmazva: az egyház legyilkolásának tényét lehetett titkolni, azonban egy hulla nem produkálhatott igazi életjelenségeket…
Mindez elégséges „a hazugság
AJÁNLOM AZ OLDALT
