CSÍKI ÉBREDÉS

        Súlyos zsákommal álmosan indultam.

A korai sötétben, a csillagok kihunytak,

A Holdsarló lassan eltűnt a hegy mögött

Célomért menetelve már erőre is kaptam.

Dereng már a látóhatár alja, pirkad az ég,

Ásított még a völgy a magas fennsík alatt,

Éreztem, hogy egy nagyon jót álmodott.

A fennsík széli fenyves beretválkozott,

A tisztás orcájára ködhabok tapadtak

Melyeket a Nap éles sugarai feloszlatott.

Távoli kolompok zenéjére a madarak

Fészkeikből kiimádkozták magukat,

Az erdő mélyén dörmögött egy medve.

Visszanézve a völgyre, látom a teheneket

Amint sorban kolompolva egymást követik.

Cuppogott az ösvény, amikor jöttem fölfelé.

A harmatos fűben lusta bogarak ébredtek,

Egy vakond merészkedett ki lukjából,

Reggeli harangszó száll felém a faluból.

Megpihentem a magas fennsík peremén.

A távoli réten a felszálló köd oszlik már,

Feltűnik egy legény, kaszáját igazítja,

Szinte hallom, hogy serceg a kaszája.

Ritmikusan szépen leteríti a szénát,

Ívekben szép sorok rajzolódnak ki.

Amíg elfogyasztom szerény reggelimet

A kaszás legény már pár renden túl van,

S elégedetten pökött edzett tenyerébe.

Még elmerengek egy kicsit, az idilli tájon

Szárad a fű, közben a szél is elkezdett fújni

S lemosta a ködhabot a fenyők tetejéről,

Hogy felhőként szolgálhassanak odafent.

Innen a fennsík pereméről, olyannak tűnt a táj,

Mintha Isten szolgájaként csodálhatnám,

Harmonikus szépségében a teremtett világot.

Talán ez lenne az én mennyországom?

Felkapom hátizsákom, mintha sietős lenne,

S elégedetten útra kelek a hegyeim felé,                         

Nekem különösen tetszett a mai ébredés.

Pintye Tamás 2000, Csíki medence