Ágoston András

Áruló balliberálisok

Az amerikai elnökválasztások körüli botránysorozat, s magának a választásoknak európai visszhangjaként, mint aki az utolsó szalmaszálat is megragadja, úgy erősödött a magyarországi balliberálisok 2022. évi parlamenti választások előtt indított kampánya is. Most már nyílt nemzetáruló programmal igyekeznek híveket szerezni, abban a reményben, hogy az amerikai győztes oldalán végzett propagandájuk netán új híveket hoz a számukra.

Magát a részükről naponta megnyilvánuló nemzetáruló viselkedést és nyilatkozatokat, minden esetre, nem szabad bagatellizálni.

A választási kampányra tekintettel a magyar nemzeti alapérdekeket öt pontban összegezhetjük. Nemzetáruló a magyar belpolitikában, a választási kampányban az aki:

– hátráltatja a koronavírus elleni küzdelmet, s ezzel összefüggőn a védőoltások felvételét;

– szóval és tettekkel segíti a migránsok befogadását, és támogatja azoknak az EU-n belüli kvóták szerinti elosztását, valamint a magyar határ eltökélt védelmét;

– nyíltan, vagy burkoltan ellenzi a kettős állampolgárságot és a külhoni nemzetrészek határozott anyagi és politikai támogatását;

– a nemzeti szuverenitás következetes védelmével szemben támogatja az Európai Egyesült Államok létrejöttére irányuló törekvéseket itthon és külföldön egyaránt;

– ha valaki olcsó demagógiával nem a munkán alapuló gazdaságvezetés, hanem a kölcsönök és a szociális osztogatás világának propagálásával tör politikai előnyökre.

Természetesen vannak még más, konkrétan megfogalmazható, védelmet igénylő nemzeti érdekek is, de a felsorolt ismérveket megtaláljuk az ellenzéki koalíció egészénél, csakúgy, mint az alkotó pártok mindenikének napi politikájában.

A legfrissebb történésekre figyelemmel, lényegében megszűntethető az a gyakorlat, hogy a nemzeti oldal minden egyes ellenzéki megnyilatkozást részletekbe menően cáfoljon, s ha azok megfelelnek a nemzetárulás ismérveinek, akkor egyszerűen néven lehet nevezni a gyereket. Esetről esetre nyílt színvallásra érdemes kényszeríteni az ellenzéki vezetőket: mondják meg, hogyan viszonyulnak a nemzet érdekeihez.

Persze, ha a publicisták, vagy a politikai vezetők közötti konkrét vitákról van szó, a kemény érvelés sem maradhat el. Nem, mert a minősítést követő érvekkel még élesebben kimutathatóvá válnak az egymásnak feszülő politikai erők közötti különbségek.

A törekvések világos elhatárolásától függhet a választási kétharmad megismétlése.

Ez viszont most az egyik legfőbb nemzeti érdek.

                                                                                                                                                                                 (Január 12.)

Nem lehetetlen

Az ellenzék lihegésétől hangos a magyarországi politikai aréna. Az ellenzéki véleményvezérek valami miatt úgy gondolják, hogy lovon vannak, s a 2022. évi parlamenti választások csakis Orbán Viktor bukását, s az ő győzelmüket hozhatják. Ahogy ezt az ellenzéki Móricka elképzeli.

Igaz ugyan, hogy az USA új elnökének nagyon is gyanús győzelme nyomán a véleményalkotók, főleg a médiában, csattogtatják fogaikat, s mit ad Isten, s leginkább a magyar miniszterelnököt mondják a trumpi mű folytatójának. Akit a legrövidebb időn belül szintén le kell léptetni a történelem színpadáról.

A hollivúdi színésznagyságot a minap éppen Obama volt elnök próbálta meg überelni. Teszi ezt annak ellenére, hogy elnöksége hat évében tehetett volna valamit Orbán ellen, de a bátor fellépés bizony elmaradt. Pontosabban harmadrangú pojácák igyekeztek Budapesten is borsot törni a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező magyar miniszterelnök orra alá. Teljességgel sikertelenül.

Komolyra fordítva a szót, látnunk kell, ha Trump leváltására irányuló alkotmányos vádeljárás sikerül is, ettől az alapvető helyzet nem fog megváltozni. Nevezetesen ahogy nálunk, úgy Amerikában is két világ összeütközése van folyamatban. Ebben a kemény küzdelemben, melyben a globalizmus és a szuverenitás hívei csapnak össze nem kis zajjal, a konzervatív szuverenisták egy csatát elvesztettek. A háborút azért nem, mert azt így nem lehet megnyerni. Lehet a másik oldalon a pénz, ezen az oldalon meg ott van az igazság és a nemzeti mivoltukban erős tömegek. Őket csak ideig-óráig lehet megszorongatni.

Ha volt egyáltalán tanulsága a törvényhozás épületeinek lerohanásában, Washingtonban, akkor az viszonylag kis tömeg különösen hatásos megmozdulásában nyilvánult meg.

Azonban, nemcsak erről van szó.

Meg tudná mondani valaki, hogy a választási kampányban a pénzéhes demokraták által feltüzelt tömegeket ki fogja lecsillapítani? Visszavezetni őket a munka világába? Az a tizenkét millió új állampolgár, akiknek szavazati jogot adnak azért, hogy majd az „új hatalomra” adják a voksukat s így bizonyítsák, jó befektetés volt őket kiemelni?

S akkor még nem is szóltunk az igencsak háborgó nemzetközi színtérről, amelyen toporogva a globalista amerikai elit újra a demokrácia „kiszolgáltatásával” szeretne próbálkozni. Így akarja újra megteremteni nemzetközi primátusát.

Tüzetes elemzés nélkül is látszik, ez bizony nem életerős törekvés.

S itt van Magyarország. Tegyük fel, hogy a balliberálisok és a Soros-ármádia minden oldalról tűz alá veszik. Minél több oldalról igyekeznek nyomás alá helyezni, annál sikeresebben maradhat mégis talpon. Nem kell hozzá más, csak egy újabb kétharmad a parlamentben, s a jelenlegi egészséges gazdaságpolitika folytatása.

Emlékezzünk meg végül Tito Jugoszláviájáról, s a néhai államelnök nagy Sztálin ellen folytatott ködelméről. A sok lényeges különbség ellenére, egy fontos dologról ne feledkezzünk meg: akkor, 1948-ban is a szuverenitásról volt szó. Igaz, nem önzetlen segítséggel, de a kicsi Dávid győzött.

Mondhatja-e ma valaki, hogy Magyarországnak nincsenek barátai? Kicsik, nagyok egyaránt. Akikre okos előrelátással valamennyire mégis számíthatunk.

A pillanatnyi főleg a fejekben zajló zűrzavar ellenére nincs mitől tartanunk. Mindentől függetlenül, az első feladat most a 2022-ben elérendő kétharmad.

Ami tekintve jelenlegi magyarországi ellenzék kapacitását, egyáltalán nem lehetetlen.

                                                                                                                                                                              Január 14.