Ábrám Zoltán

Bocskay István professzor emlékére

            A romániai és a magyarországi fogorvostársadalom, az erdélyi magyarság, számos szakmai szervezet, Marosvásárhely lakossága, orvosegyeteme és annak a fogorvosi kara, az oktatók közössége és a tanítványok sokasága, barátai és tisztelői, egykori páciensei mély megrendüléssel búcsúznak dr. Bocskay István professzortól, és jelképesen őszinte részvétüket fejezik ki a gyászoló családnak.

            A Fennvaló kegyelméből és szeretetéből közel 92 esztendőt tartott az istenhívő, római katolikus vallását gyakorló Bocskay István rendkívül tartalmas földi élete, amely nemcsak szakmai megvalósításokban, hanem oktatói teljesítményekben is eredményesnek bizonyult. Egyetemi oktatóként, professzorként, kétszer a Fogorvosi kar dékánjaként, az elsorvasztási törekvések nehéz időszakában orvoskari prodékánként a marosvásárhelyi magyar nyelvű fogorvosképzésben kiemelkedő érdemeket szerzett. A szó szoros értelmében a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet első rektorának, Csőgör Lajosnak a nyomdokában járt, hiszen az egykori tanítvány ugyanannak a Konzerváló Fogászati és Fogágybetegségek Klinikájának a vezetője volt 1978–1999 között, amelyet előtte mestere, doktorátusvezetője igazgatott.

            Bocskay professzor mindig büszke volt máramarosszigeti születésére és neveltetésére, gyermekkorából származó és orvoséveit végigkövető hegedűjátékára. 1948-ban, a Bolyai Tudományegyetemtől való önállósulás évében Marosvásárhelyen kezdte az egyetemi tanulmányait, majd negyedévtől, a marosvásárhelyi fogorvosképzés átmeneti megszünte miatt, Kolozsváron folytatta és fejezte be. Amikor 1960-ban a MOGYI ismét Fogorvosi Karral bővült, máris a frissen alkalmazott tanársegédek közé került, valódi iskolateremtővé vált. 1978-tól tanszékvezető egyetemi tanár 1999-es nyugdíjazásáig, de még 80 éves koráig óraadó tanár. Fél évszázados aktív oktatói pályafutása mellett az ivóvíz fluorozásának a szorgalmazója, és kiemelkedő tudományos érdemeket szerzett a fog keményszöveteinek a kutatásában. Tucatnyi egyetemi jegyzetén és könyvén, a fogszuvasodást, a fog- és szájbetegségeket, az orális diagnosztikát taglaló szakkönyvein túl főszerzője a szakirodalom egyetlen magyar-román-angol fogorvosi szakszótárának, amely gyakorlati haszna miatt nagy érdeklődésnek örvendett.

Igényes szakmai tevékenységét, életművét és munkásságát, a magyar nyelvű fogorvosképzésben betöltött szerepét a Semmelweis Orvostudományi Egyetem 2011-ben Honoris Causa cím adományozásával ismerte el. Megkapta továbbá a Pápai Páriz Ferenc-díjat, valamint más szakmai elismerést. A fentieken túl az igazi elismerés mégis az volt számára, hogy a Keresztény Orvosok Szövetségének az elnöke, majd tiszteletbeli elnöke lehetett, és a keresztény értékrend jegyében részt vehetett a magyarországi Bioetikai Társaság és Ökumenikus Baráti Társaság rendezvényein.

Bocskay István professzor oktató, nevelő, kutató, gyógyító munkásságának az összegzése mellett ki kell emelnünk, hogy számára a zene hihetetlenül sok élményt nyújtott. Nekem is büszkén mesélte el, hogy harminc évig muzsikált a marosvásárhelyi orvoszenekarban, és egyszer alkalma adódott fellépni az ország legnagyobb koncerttermében, a bukaresti Atheneumban Vivaldi: d-moll kettősversenyével. Miközben a hegedűművész professzor kiemelkedő egyéniségére emlékezünk, kegyeletünk jeléül hallgassuk meg a fenti művet! Hogy a zene és az örökkévalóság jegyében búcsúzhassunk tőle.

(A szerk. büszkén és hálásan említi Bocskay professzor úrral való kapcsolatát, rendszeres telefonhívásait az Á. valamennyi számának megjelenését követően, nem feledve az együttzenélés nem feledhető élményét sem, melyet ő is büszkén emlegetett. Emlékét őrizzük. K.P.)