Gyárfás András szösszenetei  

Új világ

A járvány mindent megváltoztatott, szokásainkban, gondolkozásunkban, egymáshoz és minden máshoz való viszonyulásunkban. Okosok vagyunk, na jó, egyesek okosabbak - de ezt most hagyjuk -, és ez az okosság/józanság arra buzdít,hogy a megváltozott világot vegyük a kezünkbe és mi irányítsuk azt, ne egy buta, gonosz vírus.

Most itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy alapjában forgassunk fel(vagy tegyük a nekünk tetsző helyzetbe) mindent.

Először a buta és értelmezhetetlen”mindent lehet, ami szabad” helyett életbe léptetjük a ”mindent szabad, ami lehet” elvet, ami az igazán demokrata liberálist, meleget és hideget, mindenkit kielégít.

 „Kielégít”-et írtam, mert a boldogsághoz, mint végső célhoz vezető utat le is kell rövidíteni: be kell zárni az iskolákat. (Nem igényel befektetést, én már csak ilyen tervekkel állok elé.) Tehát a tanítás már a bevált online módon megy tovább, az üres termeket pedig átadjuk a köznek.

A földszinten lesz a HIVATAL, végre egy olyan hely, ahol minden, de minden, a lakosságot érintő ügyet, szüléstől a házasságon át a halálig (öngyilkosoknak külön terem) el lehet intézni. Ide belépni csak háttal szabad, hogy az ajtónálló a hátunk közepére ráírhassa a sorszámunkat, amin majd szólítanak!!

Természetesen előzetes telefonosos bejelentkezés kéretik. Na, tehát én, mint izé, felhívom a megadott számot, és azonnal jelentkeznek: - A jelen pillanatban munkatársaink nagyon elfoglaltak, de az ön hívása roppant fontos számunkra, kérjük, hívjon később ismét.

Vagy: - Kérem, tartsa a vonalat, és üsse be a születésénél kapott kódszámot, az édesanyja lánykori nevét a nagytatája pontos születési dátumát, majd válasszon a következő lehetőségek közül:

egyes gomb, ha nem tudja pontosan, mit akar

kettes gomb, ha tudja, de nem akarja elárulni

hármas gomb, ha biztos velünk akart kapcsolatot felvenni

négyes gomb, ha nem biztos

ötös gomb, ha valamelyik gombot véletlenül tévesen nyomta meg

hatos gomb, ha elölről akarja kezdeni

hetes gomb, ha elfogyott a türelme

nyolcas gomb, ha gorombáskodni akar

kilences gomb, ha a tízest akarja inkább

tizes gomb a soron kívülieknek fenntartva

Az első emeleten megnyitjuk a boldogság-oktatást. Bemegy a boldogtalan, beállítják egy nagy kerékbe, és napi nyolc órát jár körbe. Kivétel nélkül mindenki boldog lesz, amikor hazaengedik.

Második emeleten (hej, ez lesz aztán az igazi, az ötletet az idei Dalverseny adta), aki ide bemegy, betörhet minden ablakot, akinek ez sem elég, azt visszaküldjük az első emeletre.

Harmadik emeletre csak az mehet, akinek a földszinten sorszámot adtak.

Rend lesz itt kérem. Hej, új világ, új világ, látom már az alagút végén a falat.

Új világ 2.

Egy röpke gondolatvillanással nem lehet egy merőben új világot bemutatni, mélyebbre kell ásnom magam a társadalmi, gazdasági, politikai és és… mindezeket nem lehet egy olcsó kis poénnal kicselezni.

Kezdetnek azokat a végrehajtható, de alapjaiban új rendet vázolom fel, ami nem kerül az adófizetőnek egy fillérébe sem.

Ilyen az iskolák bezárása. Mindjárt fel lehetne hívni a figyelmet, hogy az esetleg üresen maradt termekben kannabiszt lehetne gyártani a kielégíthetetlen belpiacra, és csiperkegombát kivitelre. Ezzel máris felülmúlnánk a GDP-t alkotó egyéb ágazatokat.

De kérem szépen, tegyük a szívünkre és farzsebünkre a kezünket, és számoljuk fel a parlamentet. Tudják Önök, hány milliárdba kerül az a cirkusz? Nem? Én sem, de mindegy, nagyon sokba, és akkor egyúttal a minisztériumokat is mindenestől, szóvívók, titkárok és – jaj, most megöl a röhögés - a”tárca”nélküli miniszterekkel együtt.

Tárca nélküli, hát ez mégis mi, tárca nélkül és miniszter, nééélküliii…

(Szól a nejem: András baj van? Olyan hangokat hallok, hogy megijedtem. Mit csinálsz?  Sírsz, nyögsz, szenvedsz?  -Á, csak írok. - Akkor jó, de azért kicsit csendesebben, más is van a házban.) Na de igazán, tárca nélküli miniii).

Na jó, leírom, mi jutott eszembe.

A svájci menekülttáborban a főnök észrevette, hogy a pénzt csak úgy begyúrom a zsebembe, és rám szólt: - Herr Gyárfás (ez igazából valami obszcén Ghiarfa….volt), Svájcban a pénz nem az öné, hogy azt tegyen vele, amit akar, a bankó az államé, csak a ráírt összeggel rendelkezik ön , megkérném, amint lehet, vegyen egy tárcát magának.

Másnap le is mentem a kis vegyesboltba, és délután már jelentkeztem is a főnöknél: -Herr Siegg, a legolcsóbb tárca negyven frank, és nekem pont negyven frankom van, és ha most megveszem a tárcát, mit tegyek bele? Megmentette a pulton megszólaló telefon, így csak intett, hogy mehetek.

Na de vissza az egyesek szerint már most (amikor még ki sem dolgoztam a pontos menetrendet) lehülyézett javaslatomhoz.  Mégis, hogy képzeled el a hajót kormányos nélkül?

Hát először is inkább egyetlen kormányos sem, mint egyszerre tíz millió. Aztán a mi hajónk több ezer éve leeresztette a horgonyt Európa legcsendesebb részén, nem kell ide se kapitány, se kormányos.

Tudják Önök, mennyibe kerül egy választási kampány? Az a rengeteg óriásplakát és hirdetések, és és és.. Nem tudják? Én sem tudom, de sokba, és ezt a pénzt is ki lehet osztani a nyugdíjasok között.

Különben már régen, fájóan látom, hogy mennyire igazságtalan, megosztó ez a nyugdíj. Az rendben van, hogy kb. egyszerre kapjuk meg, ha elértük azt a bizonyos kort vagy kórt, de kérem, az egyik ennyit és a másik annyit? Hát nyugdíjas nem egyenlő nyugdíjassal? Na ne, ez rasszizmus, fasizmus, kommunizmus.

Vegyük például az orvosokat. Kisgyerekkoruk óta arról álmodnak, hogy majd gyógyíthatnak, jót tehetnek, és ezért tanulnak, tanulnak, és dolgoznak egy életen át, és elérik álmukat. Más kisgyermek végig arról álmodozik, hogy egy életen át nem csinál semmit, és a sült galamb a szájába repül, és ez többeknek sikerül is. Mindkettő elérte álmát, hát nem ugyanannyi járna mindkettőnek?

Na de majd az Új Világban teszünk róla, hogy igazság Legyen!

Ja igen, ezt most még gyorsan. Teljes mellszélességgel a nyitások mellett vagyok, azaz tőlem nyissanak, színház, mozi, éttermek, edzőtermek stb. mind, de a múzeumokat még ne, különösen a történelmi meg irodalmi témájukat ne, a tömeget, ami ezekben összeverődne, meg kell védeni a fertőzésektől!

                                               Új világ 3.

Az Új Világban másképp kell viszonyuljunk az időhöz is, nem lesz többé múlt és jövő, csak jelen . Mit érdekel engem, mit kotyvasztottak össze a béna ősök, s mi vár az utánam jövőkre! Na mit? Semmit! Értik, semmit, én csak boldog akarok lenni és ehhez alanyi jogom van.

Apropó (vagy apopó) jog! Ezentúl a törvényszéken (azért ez sem maradhat így) nem a bíró teszi majd fel a kérdést a tettesnek, hogy miért és hogyan is követte el ezt vagy azt, hanem az esküdtekkel szemben állva, szavahihetően kell bizonyítania, hogy miért nem kellett volna elkövetni ezt vagy azt.

Szemétdombra az előre megírt törvénykönyvvel, hisz most már tudjuk, hogy minden egyed más és más nemileg és némileg is, és nem lehet besorolni ilyen-olyan paragrafusok közé, és ismét mondom: mindent szabad, amit lehet.

Most vissza az időhöz, mert az sürget. Ki kell iktatni ezt a hülye és bonyolult rendszert, hogy évek, hetek, meg napok. Mondjuk inkább azt, hogy mától kezdve minden nap kedd, és kész.

Hogy miért éppen kedd? Hát péntek semmi esetre, mert akkor mindig porszívózni kell a lakásban, és ha valami gyűlöletes, hát akkor ez az, és hétfő azért nem, mert állandóan munkába kellett menni, szerda meg semmiképpen, mert csütörtökön jön a bejárónő, előtte tehát rendbe kell tenni a lakást, mert mit szól az a nő, ha meglátja ezt a kuplerájt, és csütörtök azért nem, mert akkor megjön az a nő, aki uralma alá vesz mindent, kávézik egy keveset, no meg a cigarettával ki kell menjen a teraszra (mert ő nem olyan), és kicsit elbeszélget erről-arról, és megkérdi, hogy jövő csütörtökön mit kell tennie, és miután letelt az ideje, három óra után felvesz négyórányi díjat és elmegy, szombaton meg nyílik a hetipiac és azt áttesszük keddre, és többé nem kell szombat és vasárnap sem, hiszen azoknál unalmasabb napot el sem tudok képzelni,  de ne menjünk bele a részletekbe, mától kezdve minden nap KEDD lesz, és kész.

Huh, ez nem volt könnyű, de nem riadok vissza az Új Világ nehézségeitől, és jövő kedden folytatom.                           

Új világ 4.

Mielőtt tovább lépnénk az Új Világba vezető úton, vigyázva, nehogy a tabula rasa-val leseperjük a drága kínai vázát az asztalról, leírom azt a képet, ami örökre megmarad bennem,

A reggel a szokásos, kétbotos baktatásomkor a Rákos patak partján, a joggingosoknak fenntartott ösvényen utolértem (ilyesmi sem mindennap történik, rendesen elviharzanak mellettem, de utolérni?) egy lányt, asszonyt, hölgyet. Nem is tudom pontosan, miféle volt, de így hátulról nagyon nőneműnek nézett ki, és a patak túlsó partján épülő lakótelepről hallatszó füttyszó meg ilyen és olyan hívások, megjegyzések meggyőztek, hogy csak az lehet.

Még a munka is leállt. Na jó, ez nem számít rendkívülinek, mert, miután naponta arra araszolok, ezt találom a természetesnek, de ha arra jön a főnökük, ő is biztosan beáll közéjük.

Próbálják maguk elé idézni egy világhírű, sportszereket reklámozó lap hatalmas, középen kinyitható oldalát. Futócipőtől fejpántig minden, de minden itt és most élőben. A cipő felett pár centire kivillant a boka (na nem úgy, mint a tizenkilencedik század hölgyeinek rokolyája alól, egy nagyon-nagyon kicsit másképp), és jött a feszes harisnyanadrág, ami többet mutatott mint takart, felette közel meztelen volt a felsőtest, a bal karon egy hatalmas okostelefon, amit sűrűn nyomogatott (azt hiszem, a mellette elhaladó férfiak pulzusát/vérnyomását mérhette), és a majdnem derékig omló szőke hajzuhatag, amit most éppen bal válláról a jobb vállára simított, és a teljes tüneményt lezáró hajpánt, szintén a sportszer-márka logójával.

Ez a pánt lehetett az oka, hogy amikor a pár kilométeres utamból visszafele jöttem, (most szemből nézve a domborulatokat, biztos lehettem, hogy hátulról nem tévedtem), ő még mindig ott állt (és az építő telepi munka is), akkor is igazította, mert ahogy megindult volna futni,  egy hajfonat kicsúszott alóla, és akkor elölről kellett kezdenie, most a bal válláról a jobb vállára, sej haj…

E történetnek meg kell maradnia, mert az Új Világban sok ember csak ennek köszönhetően lehet majd boldog, bár az én elgondolt megoldásom sokkal „ kézzelfoghatóbb”, és már most, azonnal, bármilyen néminemű boldogtalanság elűzésére alkalmazható lenne.

Javaslom: tereljük össze a magukat boldogtalannak tartókat, legyenek hosszabb-rövidebb ideig karanténban, és hallgassák egymás és saját maguk panaszait reggeltő estig, és hamarosan rájönnek, hogy ők a legboldogtalanabbak a világon, és utána boldogan mennek haza.

Új világ X

            Nem tudom, talán sorozat-befejezőnek/végcikknek kellene ezt hagyni, de most jött rám, hogy megírjam, tehát írom, mert ha valami sürgős, azt az én koromban nem lehet halogatni.

A munkavégzés, mint olyan, lassan megszűnik, mindent átvesznek a humanoid robotok. Eleinte túlnyomórészt a fizikai munkát, majd minden rutinfeladatot: vakbélműtét, szívátültetés, fogorvos (hahaha), színdarab-rendezés majd –írás, újságírás, politika… a lista végtelen. Ekkor megjelenik az első robotot készítő robot, még emberi felügyelet mellett, de hamarosan önállósul, és a kör bezárul. Nincs már az emberre szükség, a földet benépesítik a gépek.

Furcsa mód, néhány évtizeden át a teremtő ember itt-ott - néha járvány formájában feltűnő DNS-ek révén - befolyásolja a teremtést/termelést, de egy távol-keleti robotnak sikerül kiirtania örökre a bajt, és uralmuk alá veszik az Új Világot.

Az emberek elmenekülnek. A milliárdosok magángépeiken valahova a Marsra, a magamfajta egyszerűek a Hold túlsó felére, néhányan meg a sarkvidéket próbálják benépesíteni, de ott is utolérik őket a robot-jegesmedvék, hiszen valamit ők is kell egyenek.

Az egyik írásra teremtett robot feljegyzi, hogy egy adott pillanatban a gép-társadalom feladta a gépi újratermelésüket, érthetetlen módon párok kezdtek kialakulni, és valami diszkrét reszelés - fémes cuppogás után kilenc hónapra megszületett a kicsi robot. Sok ilyen után elkezdődtek a civakodások a párok/családok/csoportosulások között, majd ez odáig fajult, hogy mindenestől elmenekültek a Földről.

Egy Szuperrobot valahogy lemaradt a zsúfolt csészealjról, és unalmában agyagból elkezdett gyúrni-faragni egy bábut, két hosszú alsó végtagot, törzset két lelógó, minden irányban mozgatható kart, egy rövid felső részre egy labdát, azon vágott egy nyílást (száj?), majd két csillogó valamit (szem?), két ronda kagylót(fül?), és azt mondta rá: „Ádám”. Másnap,  mert megtetszett neki, készített még egyet, de amikor a fejrészen azt a nyílást (száj?) akarta kivágni, Ádám lefogta a kezét.

A Szuperrobot még csak annyit mondott: „Éva”, majd ő is felszállt, és megkezdődött a Szép Új Világ.

Adalék

Meg sem száradt a tinta a fenti Tárcán, máris jönnek a jószándékú (tudjuk ugye: a pokolba vezető út...) figyelmeztetések, hogy Ádám, de Éva fejéról is lemaradt a két kis lyuk (orr). (Vajon  lesz-e erre szükség, lesz még akkor levegő a földön?)

A nyájas hölgyolvasók tábora életet fenyegető megjegyzéseket ír: hogy tudtam elhagyni  a nők legfontosabb szervét?! Hogy mi a nők legfontosabb szerve - tekintettel a tizenkét éven aluliakra – arről most nem nyitnék vitát.

Tisztelt Hölgyeim, védelmemre fel kell idézzem az ókor egyik leghíresebb történetét.
Archimédesz, amikor végigrohanta a várost Heurékát ordibálva és végre hazatért,  nejét egy sodrófával a kezében találta:  - Ide figyeljen maga vén bolond! Beültem a száz literes kádba, kiszorítottam minden vizet, és amikor kiszálltam, egy dekát se, érti, egy dekát se fogytam! Egybként ki az a Heu Réka?? Ki az?

Archimédesz belátta, hogy a hajók nem azért úsznak, mert ő fel- vagy kitalált valamit,  hanem ő azért talált fel vagy ki valamit, mert a hajók már régóta úsznak. Aztán megnyugodott, hogy ha mást nem, hát legalább egy gyerekdalt mégis neki köszön a világ: „Minden vízbe mártott test, kis angyalom  / a súlyából annyit veszít, kis angyalom / amennyi az általa / kiszorított víz súlya, kis angyalom.“

    Új világ 6.

A jövő Világa, az Új Világ megtermi áldását: nem lesz többé válás. A jövőben, ha valamelyikük - legjobb esetben mindkettőjük - kijelenti, hogy „na, ebből elég”, akkor jelentkeznek majd - nem a pártanácsosnál hanem - a sebésznél, és az átműti őket: a férj lesz a feleség, és ugye, logikus, a feleség a férj. Ennél nagyobb változást nem hiszem, hogy valaki is el tudjon fantáziálni, és mindez jóval kisebb fájdalommal is jár, mint a szokásos válás, hisz ezt altatásban végzik, így a lélek nem sérül. (Na jó, perverzek akkor is lesznek: férfiak, akik kitartanak amellett, hogy már pedig nekik egy másik nő kell, meg a nők, kiknek egy másik férfi. De majd gyógyítják őket.)

A gyerekek? Mi van velük?  Ne tessék viccelni, hisz az Új Világban, ahogy megszületnek, rögtön választanak majd nevet, nemet és pártot is, ahova ahová majd belépnek. Ne tessék őket félteni, és ne próbálják ósdi elvek mellet nevelni, hogyasszondja tudás, erkőlcs… mindjárt röhögő görcsöt kapok, hát hol él a nyájas olvasó, hát nem veszi észre, hogy itt az Új Világról van szó?

Hogy ne pusztába kiáltott/írott szavak legyenek és termékeny földbe/talajba hulljanak a jóslataim, kérem, sürgősen olvassák újra Énok könyvét, a Szentírást és Nostradamust, Marx Tökét kihagyhatják.

És akkor most rátérhetünk az Új Világ egészségügyére. Már rég tudjuk (a rómaiak több ezer éve), hogy mens sana in corpore sano, azaz a lélek tesz beteggé és a test gyógyít.

Félre minden ilyen olyan  -ológussal (tíz kezemen sem tudom megszámolni őket, annyi van), maradjon csak a pszichológus, és vessék be azt az elvet - amit szintén több ezer éve tudunk -, hogy csak a hülye boldog. Az Új Világban, aki nem érzi magát boldognak, elmegy a pszichológushoz, és akárcsak a régi mai világban, ott elhülyítik, és ezzel boldoggá teszik. Én már voltam ott, csak tudom.

De miért is voltam? Svájcban, elérve a nyugdíjkorhatárt, a cég ajándékként kifizetett egy pénzügyi tanácsadót és egy pszichológust, hogy az egyik felkészítsen lelkileg, a másik meg „zsebileg” a várhatókra. A pszichológus megkérdezte, mennyi nyugdíjra számítok, aztán egy órán át beszélgettünk arról, hogy abból hogy lehet kijönni. A pénzügyi tanácsadó is ugyanazt a kérdést tette fel, majd rátért, hogy az estleges lelki traumákat, melyeket a fizetésem és nyugdíjam közti lényeges különbség okoz, ő hogyan hárítaná el. Ennyi.

 Boldog vagyok, és már most jöhet az Új Világ.