Serdült Benke Éva

Deák Ferenc emlékezete

         „A hatalom csak eszköz, végcél a népek boldogítása”- vallotta Kossuth és Széchenyi mellett a XIX. század magyar közéletének harmadik nagy alakítója, Deák Ferenc. Minden döntésében a nemzet érdekeit tartotta szem előtt, ragaszkodott az alkotmányhoz, erkölcsén soha folt nem esett. A személyes törekvéseit messze a nemzeti érdekek mögé rendelte. Lekenyerezhetetlen volt, Andrássy gróf mondta róla, hogy „Deáknak még őfelsége se adhat semmit.” Sok társadalmi kérdésben messze megelőzte korát, kiállt a nőnevelés mellett akkor, amikor ez a konzervatív magyar társadalomban még komoly ellenállásba ütközött. Mozgalmat indított a felsőbb nőnevelés ügyéért, a nők diplomaszerzését ekkoriban még igen kevesen támogatták. Ö volt a polgári házasság egyik szószólója is, közreműködött az állam és egyház szétválasztása tervének kidolgozásában.

Deák Ferenc a Zala megyei Söjtörön született 1803. október 27-én, középnemesi család hetedik gyerekeként. (1.) Édesanyja a szülést követően meghalt, apja néhány évvel később hunyt el. A gyermek Deák Ferencnek egyik rokona, Hertelendy György lett a gyámja, felnőtt nővére, Klára nevelte fel. A család birtokai Kehidán voltak, 1854-ben Deák az ősi birtokot gróf Széchenyi István családjának adta el. Az ifjú Deák Ferenc Keszthelyen, Pápán és Nagykanizsán járt gimnáziumba, majd Győrben jogi akadémiát végzett. Kiváló emlékezőképességgel rendelkezett, a reformkorban ő volt az ellenzék feje, Kölcsey meg a szíve. Vörösmarty volt a legkedvesebb barátja, őt a legnagyobb magyar költőnek tartotta.

Nem csak felkészült volt harmincévesen a politikusi pályára, de híres volt puritán életviteléről, megingathatatlan nemzet-hűségéről, szónoki képességéről. Ám a humor se állt távol tőle, nagy anekdota-mester hírében állt, szívesen mondott véleményt a nőkről, a házasságról, annak ellenére, hogy élete végéig agglegény maradt. Róla is keringtek anekdoták („A becsületes ember megházasodik, az okos ember nem. Nagy lutri a házasság, szokta mondogatni, olyan, mintha a rántott csirke morzsaköpenyében, a férfiember felszúr egy darabot, nem tudja, mit vett ki a tálból, combját-e avagy mellehúsát vagy a püspökfalatját, csak akkor tudja meg, mi jutott neki, amikor már eszi.”) Szellemes, jó társalgó volt, művelt, olvasott hölgyek társaságában sziporkázott, például ha Batthyány Lajosné Zichy Antónia, vagy Festetics Mária grófnő hallgatta.

         1833. április 15-én Zala megye követévé választják a pozsonyi országgyűlésbe. Bátyja, Deák Antal így ajánlotta öccsét a választók figyelmébe: „Küldök helyembe olyan fiatalembert, akinek kis ujjában több tudománya és képessége vagyon, mint az én egész valómban.” Egész pályafutása során mindig az igazságra törekedett, szigorú logikával érvelt igaza mellett. (2.) A haza iránti hűsége és szeretete vezényelte minden döntésében. Mérsékelt, bölcs államférfiúvá vált, beszédeivel nem az érzelmekre, hanem az észre és az értelemre hatott. 1848-ban Batthyány kormányában igazságügy-miniszter lett, működésében mindig a törvényességhez ragaszkodott, visszautasította a bécsi minisztérium követeléseit, melyek nem hazája érdekeit célozták. Mikor Batthyányval együtt ő is lemondott miniszteri posztjáról, arra kérte volt munkatársait, hogy soha, egy hajszálnyit se térjenek el a szentesített törvényektől. Ekkor már véglegesen Pesten élt az Angol Királynőhöz címzett szálloda egyik lakosztályában.

A megtorlás időszakában elzárkózott a közügyekben való részvételtől, de minden erejével a nemzet erkölcsi tartását támogatta. Kossuth híveinek egy újabb fegyveres felkelés tervétől távol tartotta magát, mert veszélyesnek ítélt minden fegyveres ellenállást. 1859-ben sikerült meggyőznie az uralkodót Magyarország kibékítéséről, ettől kezdve olyan ismert politikus lett, hogy Európa Deák Ferencet azonosította Magyarországgal.

1861. április 6-án az országgyűlésben két csoportosulás állt ki az 1848-as alkotmány visszaállítása mellett, a Deák vezette Felirat csoportosulás, és a Teleki László vezette Határozati Párt. Deák a birodalmon belüli önállóság programja mellett érvelt. Beszédét, az angol sajtó (Illustrated London News) a legmoderáltabb hangnak nevezte Magyarországon. (Sajnos, Teleki mögül pártja kihátrált, a politikus lelkiállapota öngyilkosságba vezetett május 7-én éjszaka.)

A Nyugat Deák Ferenc személyében üdvözölte azt az államférfit, aki végre feloldhatja az Ausztria és Magyarország között évszázadok óta meghúzódó feszültséget. „Nem rendelkezik se nagy vagyonnal, se nagy földbirtokkal, se nagyhatalmú családi kapcsolatokkal, se tekintélyes hivatallal. Ellenben egyedül benne vannak meg, azok a személyes tulajdonságok, amelyekkel kivívta nemzetének általános nagyrabecsülését és feltétlen bizalmát: őszinte hazaszeretet, megingathatatlan életelvek, gazdag tudás, népe szükségleteinek, igényeinek és hajlamainak, valamint országa törvényeinek és berendezkedésének pontos ismerete. Éles elme, józanság, megfontoltság, és remek szónoki tehetség. Deák a magyarság legnemesebb megtestesítője, a közvetlen hordozója” - így ír az Illustrirte Zeitung egy évvel a kiegyezés előtt. „Ha Deák hozzásegíti ehhez hazáját, azzal méltóvá válik a legszebb polgárkoronára.” A Nyugat tehát a Deák által képviselt mérsékelt kompromisszumra kész politikát (és nem a radikális függetlenségi programot) támogatta. (Igaz, később voltak írók, politikai gondolkodók, akik a kiegyezést rossz és hamis kompromisszumnak tartották, amely felelős az első világháború utáni szétesésért, és Deákkal szemben utólag Kossuthnak adtak igazat. Pl. Németh László Kissebségben c. műve, Bibó István „hazug konstrukciónak” nevezte a kiegyezést.)

Az 1867-es országgyűlési bizottságban teljes befolyásával és tekintélyével vett részt, sikerült vezetésével kivívniuk, hogy a külügy és hadügy kivételével minden egyébben Magyarország teljes függetlenséget kapjon. Deák Ferenc tiszta jelleme és hazaszeretete alapján állva töltötte be a nádori feladatkört, melyet az uralkodó ruházott rá, e megbízatásából eredően kapocs volt az uralkodó és a nemzet között. Az új kormányban nem vett részt, minden kitüntetést és jutalmat visszautasított, de egész élete a hazája haladásának szolgálatában állt. Mikor 1873-ban a politikai végrendeletét megfogalmazta, abban is a negyven évvel korábbi eszméket hangsúlyozta: a lelkiismereti szabadság tiszteletét, a nemzet egyesítésének vágyát, a szabad egyház, szabad állam megteremtését.

Csengey Antal 1851-ben írt Deákról jellemrajzot (1852-ben németül is megjelent), ebben olvashatjuk: „Ezekben a nem mindennapi jellemvonásokban könnyen felismerhetjük azt a kiváló férfiút, akit tulajdonságai méltán rendeltek a politikai szócsatákban egymásnak feszülő szenvedélyek moderálásának a szerepére.”

A kiegyezés előkészítésének évei beírták Deák nevét a magyar történelembe. 1865. december 14-én I. Ferenc József megnyitotta az Országgyűlést a budai várban. Az uralkodó magyarul olvasta fel a képviselőknek a beszédét, szándéka az volt, hogy összebékítse a birodalom minden népét és osztályát. A francia L’illustration Csengey Antal szavait idézi Deákról: „Deák államférfiúi tevékenységét nem a vakmerőség, inkább a bölcsesség jellemzi. Vitathatatlanul ő a magyar politika legjelesebb figurája. Az áltata előre jelzett események szinte matematikai pontossággal mentek végbe. Minden törekvése a Hon békéjének és közrendjének az érdekét célozza. Ha a békét vagy a közrendet valamilyen tényező megzavarja, vagy csak ezek megzavarásával fenyeget, Deák nem tétlenkedik. Ilyen helyzetben bárkivel szembeszáll. Deák nem forradalmár.”

1866. január 13-án a német Illustrirte Zeitung így mutatta be olvasóinak Deákot: „Hírnevét megyéje gyűlésein és az 1832 óta az országgyűléseken alapozta meg, és elnyerte a „legbölcsebb és legigazságosabb magyar” titulust. Még 1848 viharos időszakában sem veszítette el a mértéket és az egyensúlyt. Az igazságügy-miniszteri tárcát letette, amikor Batthyany Lajos gróf kormánya feloszlott, és úgy viselkedett, hogy a császári kormány semmivel sem vádolhatta, és megbocsátania sem volt mit neki. Mára az indulatok lecsillapodtak, egész Magyarország arra vágyik, hogy végre kikapaszkodjon az immár tizennyolc éve elviselt bizonytalan állapotokból, melyeket az ország jóléte nagyon megsínylett….A magyar országgyűlésnek okosan, óvatosan és békülékenyen kell fellépnie Erdéllyel és Horvátországgal szemben, ha szövetséget akar létrehozni a magyar korona összes országa között. Deák ebben nem kevés alkalmat talált, hogy államférfiúi rátermettségét a gyakorlatban is bebizonyítsa.”

A kiegyezés nagy jelentőségű volt az európai politikában, mert nem csupán Magyarország sorsát fordította kedvezőbbre, de új irányt jelölt ki a Habsburg Monarchia politikájának számára is. A reformok közé tartozott például a hazai zsidóság emancipációja is. Az 1867-e év végén elfogadott törvénynek világszerte komoly visszhangja volt. A New York Times is beszámolt erről. A zsidók egyenjogúságáról szóló törvényt 1867. november 25-én Andrássy Gyula miniszterelnök terjesztette be, a képviselőház egyhangúlag elfogadta a törvényjavaslatot. I. Ferenc József aláírásával szentesítette. Ezzel a hazai zsidóság előtt soha nem látott lehetőségeket nyitott meg a társadalmi felemelkedésük számára.

Deák a kiegyezés után minden erejét, tehetségét az osztrák-magyar kiegyezés megerősítésének szentelte. Előnye a kiegyezésből nem származott, magas méltóságra nem pályázott, szigorú erkölcsű ember volt. Utolsó éveit csendben, magányosan élte. Széll Kálmánék lakásában várta a véget. Széll Kálmánné Vörösmarty Ilona szerető gondoskodással vette körül az akkor már ápolásra szoruló Deák Ferencet. (Vörösmarty halálos ágyán Deákra bízta családját, kérte, gondoskodjon elárvult gyermekeiről, Ilonáról és Béláról, magára maradt özvegyéről. A hű barát meg is tett mindent, gyűjtést szervezett az árvák javára, országosan jelentős adomány gyűlt össze, ezzel segíthette a családot.) Hogyan teltek ezek a napok, órák? „Nappalait és éjszakáit egy kényelmes karosszékben töltötte, mellette az asztalon helyezték el gyógyszereit, könyveit, óráját, szemüvegét, palatábláját, amelyre legfontosabb közléseit írta. A falon felette Vörösmarty arcképe függött. Kezdetben még olvasott, naponta sokan meglátogatták, tájékozott a politikai hírekről, véleményt azonban már nem mondott semmiről.

1876. január 28-án halt meg, 73 évesen. A Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában ravatalozták fel, a királyné személyesen helyezte el babérkoszorúját a ravatalon. (Erzsébet királynét a nemzet halottjának ravatala előtt Zichy Mihály festményen örökítette meg.) Mikor Kossuth turini magányában hajdani vitapartnerének haláláról értesült, megrendülten emlékezett egykori barátjára, elsiratta közös ügyük vesztét, s az együtt vállalt 1848-at. Fejet hajtott az ember előtt, aki másként látta hazája megmentésének lehetőségeit, de megmenteni akarta, akárcsak ő. Jókai írta Deák Ferenc temetésére: „Építsük tovább Deák Ferenc emlékét a boldog, erős Magyarországon!”

Deák Ferencnek szobrai állnak szerte a hazában, a józan, megfontolt politikusnak, aki megmentette mindazt az 1849-es megtorlás után, ami még menthető volt a maradék szabadságból, függetlenségből. (Nevéhez számtalan epiteton ornans fűződik: „a haza bölcse”, „a nemzet prókátora”, „a magyar Mózes”, „a haza atyja”).

Halála után az ország gyászba borult. I. Ferenc József császár nyílt levélben fejezte ki együttérzését a magyar népnek. Levelében kiemelte, hogy a trónt és a hazát pótolhatatlan veszteség érte.

Pakson nem csupán a városháza előtti szobor őrzi az emlékét, de egy róla elnevezett utcában, a Szeniczey kúria falán emléktábla is: „E házban lakott rövidebb-hosszabb ideig 1850-től 1874-ig terjedő időkben rokonai látogatásakor Deák Ferenc a haza bölcse. „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, és mindig kétséges.” Véssük jól szívünkbe hazánk nagy fiának e komoly intelmét. Halála ötvenedik évfordulója alkalmából kegyeletük jeléül emelték tisztelői. 1927. június hó 12.”

         E házban töltött sok szép napot, kellemes órát a sokszor magányos Deák Ferenc, de paksi napjai bearanyozták életét. Egyik nővére, Deák Jozefa 1808-ban Nemeskéri Kiss Józseffel kötött házasságot, és Paksra költözött. A Nemeskéri Kiss család is hasonló társadalmi rangot képviselt, mint a Zala megyei Deákok, birtokaik voltak Madocsán, Bölcskén és Gerjenben. A családfő 1829-ben meghalt, Deák Jozefa hét gyermekkel maradt özvegy, Ferenc öccsét kérte meg a gazdaság ügyeinek rendezésére. Ekkor Deák Ferenc négyhetes paksi tartózkodása alatt igyekezett a gazdaságot talpra állítani. Nővérével megegyezve később eladták kehidai birtokrészüket, Széchenyi fiának, gróf Sz. Ödönnek.

Jozefa nővérének halála után Deák Ferenc a gyermekeket rendszeresen segítette, paksi látogatásai alkalmával mindig Katalin unokahúgánál szállt meg. Katalin férje, Szeniczey Ferenc paksi közbirtokossági családból származott. A család a kedves nagybácsit Onclinak becézte. Az egyik Szeniczey lány, Cecília feljegyezte Csapó Vilmos kérésére ezeknek a nyaralásoknak az emlékeit, majd feljegyzéseit 1903-ban Deák Ferenc születésének századik évfordulóján ki is adta. Ebből tudjuk, hogy a nagybácsi évente két alkalommal 4-6 hetet töltött Pakson húsvét és a szüret táján, élvezve a vidéki élet eseményeit és rokonainak szeretetét. Azt is Cecília jegyezte fel, hogy egy alkalommal egészen váratlanul, bejelentkezés nélkül a nagybácsit József főherceg látogatta meg.

Ha a családot feszélyezte is kissé, hogy az ország legismertebb embere a vendégük, mindezt ellensúlyozta, oldotta Deák kedves személyisége. Labdázott, fogócskázott, kártyázott a gyerekekkel, szinte nagyapai szerepet élt át. Ilyenkor, paksi tartózkodása alatt mentesítette magát a politika és az országos gondok alól, ezek a látogatások megadták számára a felüdülés élményét. (3.)

E házba bejáratos volt a háziasszony kedvence, a diák Jámbor Pál, a később Hiador néven híressé vált költő, Paks szülötte. Feljegyezte ő is, milyennek látta a neves politikust egy nyáron a paksi kaszinóban: „Épp oly nyugodt volt a társaság körében, hol mindenkit a maga nevén szólított, mint később a parlamentben, a párt-izgalmak között. Taglejtés nélkül beszélt, mert neki a szó maga is elég eszköz volt a teljes jellemzésre. Egyszerűsége által vált impozánssá, mint egy komoly és szép szobor. Komolyságával megnyerő nyájasság párosult. Oly szabatosan beszélt, hogy nyomtatni lehetett volna, oly világosan, hogy gyermek létemre én is megértettem mindent, s oly érdekesen, hogy senki se szakítá félbe egyszer sem.”

         Utolsó paksi tartózkodása már a búcsúzást sejttette, betegen többé már nem vállalta a paksi utazás fáradalmait. Ám Szeniczay Ödön, a paksi keresztfia, országgyűlési képviselő mindennapi vendég volt betegágyánál. A haza bölcsének, Deák Ferencnek és a hajdani paksi diáknak, Jámbor Pálnak a szobra ma Paks városának díszei.

         Születésének 219. évfordulója van ebben az évben, halálának pedig 146. éve. E mindig csak nemzete javáért fáradozó politikus életútja példa lehet ma is az őt követők számára. Emlékezzünk rá Tamási Áron szavaival, aki 1956-os forradalom idején mondta: „Nincs módunk kitérni a hűség elől”

Jegyzetek

1.     A Deák család a Szlovéniához tartozó Zsitkócról származott, 1703-ban nemességet kaptak.  A nagyapa, Deák Gábor feleségül vette a gazdag Hertelendy Annát, egy tekintélyes zalai család leányát, így fejleszthették a söjtöri és kehidai birtokot. Id. Deák Ferenc és felesége, szarvaskendi Sibrik Erzsébet házasságából hat gyermek után jött a hetedik, Ferenc. Az újszülött Zalatárnokra került nagybátyjához, majd nővérei, Klára és Jozefa nevelték. Gyámja Hertelendy György volt. A francia, angol és a német sajtó Deák halála utáni cikkeiben, 1876 januárjában tévesen írta szülőhelyének Kehidát Söjtör helyett. Ezen kívül azt is tévesen állította, hogy 1849. januári békekötésen való részvétele vége börtönbüntetéssel járt volna.

2.     1833. július 13. Pozsony. Részlet Deák Ferenc beköszöntő beszédéből: „Sok kincsekkel áldotta meg a természet hazánkat, de az irigy sors megtagadta tőlünk a legszebb áldást, a közértelmet és egyetértést. Talán azért, hogy a magyar soha virágzó nagyságra ne emelkedhessék, soha igazán szabad és független ne legyen.”

3.     Deák Ferencnek jó barátai voltak Tolna megyében, sokra tartotta Bezerédj Istvánt. Sztankovánszky Imre, vármegyei főjegyző, a megyei ellenzék egyik főalakja, 300 pengő forintot adományozott a Vörösmarty -árváknak, Deák levélben köszönte meg az adományt barátjának. (A faddi fölművesektől 4 forint14 krajcárt kaptak az árvák. A faddiak tudták, ki volt Vörösmarty)

Kovács István evangélikus lelkész, gyümölcsnemesítő híres kertjéből küldött gyümölcsöt a már beteg Deáknak 1871.aug. 12-én Pestre. Íme a köszönőlevél egy részlete: „Sok barátságos köszönet a küldött szép és jó gyümölcsökért, mely épen érkezett meg, a legjobb élvezhető állapotban van. Széll Kálmán képviselő és neje koszorús költőnknek, Vörösmartynak a lánya, kinél jelenleg tartózkodom, s kik vele együtt fogják a finom körtéket élvezni”

Irodalom

1.Cserna Anna Deák Ferenc Tolna megyei rokonai és barátai In Pannon Tükör 2004/5.

2.Király Béla Deák Ferenc Akadémia Kiadó Budapest 1993.

3.Sándor Pál Az anekdotázó Deák Ferenc Magvető Kiadó 1986.

4. Fekete Sándor A nemzet prókátora  Emlékezés Deák Ferencre Magvető Kiadó 1976.

5. Dr. Temesvári Tibor Pillanatok Deák Ferenc életéből In Történelmi Emléklap

6. Magyar Wikipédia Tudástár

7. Kernné Magda Irén Híres paksi elődeink 2014.

8. Hermann Róbert „A magyar név megint szép lesz” –nemzetközi sajtótükör a magyar szabadságharctól a kiegyezésig (1848-1867) In Címlapon Magyarország Hazánk története a nyugati sajtó tükrében 1848-2020 Trans Press Budapest 2021