Szakács Árpád
Pozsonyi csata 907-ben és 2020-ban
(pestisrácok.hu)
Indulatokat váltana ki ma is, mint a magyar őstörténet. A „honnan jöttünk?” kérdések napjainkban legalább annyira foglalkoztatják a magyar társadalom jelentős részét, mint az, hogy hová tartunk. És ez egy sajátosság, hiszen gondoljunk arra, körülöttük egyetlen nép sem szenved ilyen problémától. Mindenkit csak a jelen és a jövő érdekel, a múltat le tudják néhány mesével és legendával, és ez semmilyen zavart, megingást nem okoz az adott társadalom önbecsülése számára.
Egyszóval körülöttük egyetlen nép sem szenved ilyen problémától. Nem úgy nálunk! Az elmúlt tíz évben több őstörténettel is foglalkozó rendezvény kommunikációs szervezőjeként próbáltam átlátni az átláthatatlant. A különböző szektaszerű képződmények, egymással vetélkedő csoportok a tét nélküli vagdalkozások arénájában egymás ellen vívott csatáikkal döbbenetes benyomást tettek rám. Akik próbáltak már ezzel a területtel kapcsolatba lépni, azok tudják, miről van szó. A magyar őstörténet szó szerint elszektásodott a társadalomban. Vannak csoportok, hívek, vezérek, önjelölt próféták tézisekkel és kinyilatkoztatásokkal, és a jó ég tudja még mennyi minden fokozza a zavart. Természetesen más a hagyományőrzők szubkultúrája és más a tudományos közélet, még ha van is némi átjárás.
Az elmúlt száz év sok-sok sikertelensége közepette rengetegen keresték és keresik azt a pontot, amihez oda tudják kötni létezésük alapját. Mert kell legyen egy biztos pont, ami tényleg biztos, és mi lehet más, mint a múlt. És ez logikus és bizony indokolt. Csakhogy a mai Julianus barátok nem a lényeget keresik, hanem romantikus elképzeléseiket próbálják igazolni. Legalábbis jó részük.
Mindez egy jelenség. Azzal áll összefüggésben, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a nemzetárulás kategóriájába tartozó tevékenységének égisze alatt az utóbbi 150 évben az őstörténettel kapcsolatos ismereteket szó szerint meghamisítva próbálják átültetni a magyarok fejébe. És pontosan ez van ma is. A társadalomtudományok ugyanis megpróbálják elhitetni magukról, hogy egzakt tudományok. Pedig ez Magyarországon sokszor semmi más, mint politika. Egyszerű politika, szekértáborokkal, egzisztenciákkal, tudományos fokozatokkal, no és rengeteg pénzzel. Ennek okait most hosszadalmas lenne kivesézni, a Magyar Nemzetben már foglalkoztam a témával, de most maradjunk annyiban, hogy kazalszámra lehetne elégetni és ledarálni a sok-sok tudós életpályát kikövező könyveket, cikkeket, amelyek a magyarság őstörténetének meghamisítása jegyében íródtak. Aztán kiderülne, hogy a tudomány felkent papjai pucéran állnának a nagy nyilvánosság előtt. És a hazugság be van épülve a tudományosnak nevezett globális hálózatrendszerekbe, külföldi finnugor elméletet oktató kutatóintézetekbe. Mert az pontosan ugyanolyan politika, mint a mi lábvízmeleg provinciális világunk.
Mivel nem volt hiteles kép, így sokan laikusként próbálták azt megalkotni. Ez pedig pontosan az MTA malmára hajtotta a vizet. Volt összehasonlítási alap, a mesékben hívők és a komoly kutatóknak beállított társaság között. Miközben például egy finnugrista Szentgyörgyi Rudolf semmivel nem különb, mint bármelyik eszelős, aki vad elméletekkel kereskedik, csak éppen Szentgyörgyi úr egyetemen oktat.
Az elmúlt tíz év kultúrpolitikai törekvéseinek tekintetében kevés sikerrel büszkélkedhetünk. Van viszont egy olyan terület, ahol Kásler Miklós miniszter nem egyszerűen szembe ment mindennel, ami blokkolta a múltunk megismerését, hanem a Magyarságkutató Intézet létrehozásával konkrétan megpróbálja a lehetetlent. A sok-sok mulasztást helyretenni.
Nincs ennél nehezebb történelmi feladat. Nemcsak az MTA szervezett múlthamísító hálózatával megy szembe, hanem azokkal is, akik elszektásították a magyar őstörténetet. A tanokat pedig egyik helyen sem fogják visszavonni, hanem inkább megpróbálják eretneknek kikiáltani a Magyarságkutató Intézetet. No és ott a harmadik nagylétszámú csoport, amely azt várja, hogy máról holnapra megoldják az elmúlt 150 év minden problémáját. Egy magyar átlagember el sem tudja képzelni, ilyen körülmények között milyen dolgozni. De hogy az Intézet állja a sarat, arra példa az a bámulatos szakmai anyag, könyv, egyéb publikáció, konferencia, stb., amit eddig letettek az asztalra. Hasonlítsák csak össze más intézetekkel!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
