sorsunkért
sorsunkért
"Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni,  amit lehet!"
FŐMENŰ
 
KÖZÉLET
 
HISTÓRIA
 
JEGYZETEK
 
FÓRUM
 
SORSOK
 
IRODALOM
 
KÖNYVISMERETETŐ
 
GYEREKEKNEK
 
TÁRCA
 
ÍRNI KELL
 
TUDÓSÍTÁS
 
TUDOMÁNY
 
HOZZÁSZÓLÁSOK
 
ÍRÓINK VERSEI
 
TÖRTÉNETEK
 
ÉRTÉKEINK
 
BEMUTATKOZÁS

                Sors és Sorstalanság

 

            Habent sua fata libelli (a könyveknek megvan a maguk sorsa) - írta jó 2080 évvel ezelőtt Terentius. Ma pedig azzal szembesülünk, hogy a címeknek is megvan a maguk sorsa, legfőképpen ha az maga a Sorsunk. Kövessük hát röviden, és érdekes lesz látni, hova jutunk el.

            Egyszerű, jól hangzó címként merült fel, de rövidesen kiderült, baj van ezzel a „sorsunkkal”. „Etikátlan és jogszerűtlen” egy 8 évig létezett, 72 éve jogutód nélkül megszűnt lap címének véletlen megismétlése – hozták tudomásunkra éber szemek. Köszönettel vettük, hiszen ennek nyomán megszületett a magyarázó kiegészítés: „Sorsunkat nem csak a megváltoztathatatlan múlt határozza meg, de jelenünk és jövőnk is, melyért dolgozni kell.” Így lett a cím: Sorsunkért, három betű (…ért) hozzáadásával. Ezzel teljesen új értelmezési és cselekvési távlatok nyílnak meg a töprengő elme előtt. Az alábbiakban e töprengés néhány foszlányát igyekszem megfogalmazni.

            Előbb viszont engedtessék meg egy kis kitérő, ami témánkhoz (első látásra) csak lazán kapcsolódik, de jó ideje rágja alulírott „begyét”. A Krisztust és hű szolgálólányát gyalázó, a Népszavában megjelentetett ocsmányságról, főleg pedig annak bírói megítéléséről van szó.

            Köztudottan az emberi civilizáció egyik jelentős vívmánya a „független”, külső ítélkezés elvének és gyakorlatának kialakítása, ami kétségkívül hatalmas lépést jelentett az ösztönök, az ököljog világából való fölülemelkedésben. Nos, ezt köpte most szembe a bírónő, aki az ember legszentebb érzéseinek meggyalázásában nem látott semmi törvénytelent, csupán egy szellemes és mulattató rajzocskát. A felszólítás egyértelmű: térjen vissza a bunkóhoz, aki igazsága érvényesítésére törekszik. Megengedheti ezt magának egy egészséges társadalom? Feleslegesnek látom a téma közéleti, politikai taglalását (nem is az én kenyerem), hiszen a legfőbb bíró, Krisztus urunk kétezer éve már kimondta az ítéletet a megbotránkoztatóról: „Aki csak egynek is a botlását okozza e kisgyermekek közül, akik hisznek, annak jobb lenne, ha a nyakába kötnének egy nagy malomkövet, és belevetnék a tengerbe”

(Márk 9:42). (Egy minapi, széles körben nem közzétett írásom részlete. K.P.) De térjünk inkább vissza a kiindulási pontunkhoz.

            Ha már sorsunk, akkor - a dichotómia, a fogalmi kettősség mentén - rögtön a sorstalanság ugrik elő. A Sorsunkkal szemben a Sorstalanság.  Kertész Imre Nobel-díjas könyvcíme. Az olvasó feltételezhetően ismeri a történetet, a főhős fiú sorsát. Miért is tehát a Sorstalanság? A válasz maga a kérdés: hogyan lehet élni, létezni oly korban, amikor az ember teljesen kiszolgáltatott a hatalomnak? (Oly korban éltem én e földön, / mikor az ember úgy elaljasult, / hogy önként, kéjjel ölt, / nemcsak parancsra... Radnóti Miklós).

            Konkrétan: Auschwitzban a marhavagonból leszállítva az emberek hosszú sorban lassan lépegetnek előre, ahol az „orvos” áll, és szempillantás alatt dönt: jobbra vagy balra… A gázkamra, avagy a munkatábor… Kilépés nincs, döntési lehetőség nincs, egyéni akarat nincs, egyáltalán, az egyéniség és a gondolkodás kikapcsolva. Amikor sorsunkért már nem tehetünk semmit, és megszületik a sorstalanság.

            Borzalmas a kép, az ember elszörnyed, és reszketve mondja: de jó, hogy nem vagyok ott. Nem voltam ott. És remélem, nem is leszek ott soha. De megállja-e vajon ma a helyét e kijelentés? Az egyénre vonatkozóan, hazánkra, és kontinensünkre vonatkozóan?

           Gázkamra, munkatábor valóban nincs, de egyénileg bármikor belefuthatunk egy fent említett „hivatásos”, de akár önjelölt bíróba. Amikor a meghallgatás, a szólás joga és lehetősége elvétetik, és a közösség részéről ez szó nélkül tudomásul vétetik. (Itt egy ugyancsak széles zárójelet lehetne nyitni, de ez már személyes vizekre vezetne.)

          Magyarország századokon át rossz helyen létezett, fal voltunk két ellenséges erő, hatalom között, vagy fal voltunk a kontinenst elnyelni szándékozó erők előtt. Ugyancsak be voltunk tehát állva/állítva a sorba, ahonnan kilépnünk nem lehetett. Cselekednünk viszont lehetett, mert kellett. Sorsunkért. Volt tehát sorsunk, és van, és lesz is. Nem voltunk és nem leszünk sorstalanok. Ezt meggyőződéssel állíthatjuk, egész lét-tapasztalatunk alapján. Míg csak lesz létünk. Mert ezek vagyunk mi. Már akik valóban „mi” vagyunk.

            Na de mi a helyzet a kontinentális, sőt az egész, nyugatinak mondott világunkkal? Bizony azt látjuk, hogy abból a bizonyos sorból kilépni jószerint sehol nem lehet, aki mégis megpróbálkozik, azt ott helyben „elintézik”, nem golyóval vagy gázzal, de élete, életműve ellehetetlenítésével. (Telve vagyunk mindennapjaink példáival…) És mind kevésbé és mind kevesebben akarnak egyáltalán kilépni a sorból, mert a meg nem nevezhető, de jól ismert hatalom gondoskodik róla, hogy mind kevesebb legyen a kultúrát, a szabadságot vérében hordozó egyén. Kiölik belőlük a gyökereket, a tudást, a józan észt, elkábítják őket, ezért kivész belőlük az akarat, és megalkusznak a helyzettel, részeseivé válnak a pusztításnak és áldozatai a pusztulásnak.

            Hálát adunk a Fennvalónak, hogy itt, e kicsiny magyar szigeten nem - még nem - tartunk ott. Pedig iszonyatos erők húznak le az örvénybe, kintről és bentről, egy tőből fakadóan, egyazon parancsra. Hogy váljunk mi is sorstalanná. A magyarság sorsa pedig ismét a sorstalanság, az egész kontinens sorstalansága elleni küzdelem lett!

            Kiváló elmék elemzik naponta közéletünket, annak szereplőit, eseményeit, folyamatait, sorolják a magyarázatokat, a háttérfolyamatokat. A végső okok megnevezése viszont többnyire elmarad, nem kerül kimondásra. (Egy minapi példa: Gyurcsányról folyt a vita a TV-ben, egyedülálló „tehetségét”, pusztító erejét, veszélyességét emlegették, de nem szóltak lényének lényegéről.) Pedig élesen ott áll előttünk: a jó és a rossz, a teremtő és a pusztító erők közötti ellentétről és harcról van szó. Arról a kettősségről, ami az emberi lélek teremtésének pillanatában megszületett, a szimmetria törvényének megfelelően, és amiről már szóltam előző írásaimban. Az eredendő jó mellett ott van bennünk az eredendő rossz is, ami az ember „privilégiuma”, hiszen az ember alá rendelt természetben nem lelhető fel. És ami bármikor készen áll arra, hogy kirántsa az ember alól a sorsát, hogy sorstalanná tegye őt. 

A kettő közötti választás lehetősége adott, ám legyen világos: a következményeket vállalni kell. Akkor is, ha észindokok, önigazolások mentén netán eltávolodunk az igazságtól. De tudnunk kell: mindig adott a segítség is, ami nem máshol, de bennünk létezik, amit a teremtőtől kaptunk, és ami szilárd támpontot jelent a sorstalanság elleni küzdelmünkben. Menedéket, levegőt. Senki más nem fogalmazta meg ezt egyértelműbben, mint József Attila:

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! ... (Levegőt.)
  

                   2021. áprilisában                                                                                   Kövesdy Pál

* * * * * * * * * * * * *

 

S O R S U N K É R T

100 éves sorsunk. A rendkívüli évben minden gondolatunk, mondanivalónk valahol ennek jegyében született. Nem tudhattuk, hogy a régit, kedves gyermekünket –az Átalvetőt - elragadják. Az életben minden mulandó, az elválás is elkerülhetetlen, de méltatlan az, ha nem természetesen következik be. Fel is út, le is út.

Az elsőt választottuk. Felfele tekintve, a szülők az igazságost, Salamon királyt ugyan hiába keresik, de ott áll Bethlen Gábor. Csoda, hogy megszületett, hogy ott áll, ott, ahol Isten és ember nevében a helye van. Köszönjük, Marosvásárhely! Grafikája már foglalt, de szavai, melyekhez közel három évtizedig igazodtunk, érintetlenek:

Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet!" 

És a 21. században már jól benne lábalva mi egyebet lehet tenni, mint felszállni a felhőbe, az internetesbe.  Szörnyű az ár, oda kell hagyni a kézzel foghatót, az oly drágát, és mindazokat, kiknek csak ez a létező, de az ítélet végleges. Elvétetett.  Akkor hát meg kell tenni, amit lehet! Ez lett a sorsunk, hát akkor legyen egy új,

a < SORSUNKÉRT >

A forma tehát változik, de változatlan a gondolati-lelki tartalom: az odahagyott erdélyi magyar nemzetközösség irányába a törődés, féltés üzenetét közvetíteni, a magyarságtudatot, a magyar gyökereket fenntartani, erősíteni, kiegyensúlyozottan, józanul, de elkötelezetten és határozottan, megalkuvás nélkül. (Utóbbi megjegyzés pedig érvényes lett most magára az elválásra is.) És miként a 29 év során: tenni mindezt az egységes magyarság eszményének, valamint nemzeti, keresztény kultúránk éltetésének jegyében. Ami napjaink világrengető, pusztulással fenyegető eseményeinek, folyamatainak sötét árnyékában hovatovább piciny, pislákoló fénypontként mégis valamiképpen fontossá válik. Az ilyen apró, pisla fények tömege lehet csak képes elűzni a sötétséget…

Utóbbi néhány sor tehát nem friss keletű. Az Átalvető hitvallásaként születtek, lélekből a lelkekhez, de nagyon is a fizikai valóság talajából fakadóan. Súlyuk az évek alatt hihetetlen mértékűvé, a veszély egész környező világunkat, keresztény kultúránkat, immár fizikai valónkat is elnyelni kész rémséggé növekedett. Közben úgy alakult, hogy piciny, magyarnak maradó nemzetünk vált e veszélyeztetett világ távolról sem a legerősebb, de talán legelszántabb őrzőjévé. Így aztán minden szó, mely e nemzetért elhangzik, világméretű jelentőségűvé válik, cseppjeként egy remélt óceánnak.  Pisla fényként igyekeztünk világítani az Átalvetővel, onnan kiszorítva próbálkozunk továbbra is ezt tenni, az új lehetőségek révén pedig távolabbra is eljutunk. Tesszük mindezt mindig csak Önökre gondolva, remélt, tisztelt és szeretett befogadók. Közös SORSUNK jegyében.

                  Szekszárd, 2020. december 16.                                              Kövesdy Pál
 

*  *  *  *  *  *  *  *  *   *  *  *

Tisztelt olvasói a sorsunk.net -nek!

  Két éve annak, hogy útjára indítottuk web-lapunkat a virtuális térbe. Szólásra szorít az évforduló, pedig szívesebben bújnék hallgatásba, hadd ítélkezzen a nagyérdemű. De ha már így, akkor legalább röviden, és lehetőleg „dagályosság”-mentesen.

  Bizony jó lenne feledni minden előzményt, és novum-ként tekinteni magunkra! Ez sajnos lehetetlen, mivel hogy azt le nem tagadhatjuk, lelkünket főleg nem! (Az egyes számot, a „magam”-at most hanyagolnám.) Így hát azon remek embereket kell ismét felemlítenem, kiknek hihetetlen értéket jelentett a nyomtatott szövegen keresztül szólni, kapcsolódni megannyi szerető olvasónkhoz. Csak hát úgy adódott, hogy dönteni kellett, és meghozták a nagy áldozatot, a belső vezér parancsára. (Szomorú rágondolni, hogy lehetett volna ez másképpen is, csak hát az időt visszatekerni ugye nem lehet, legfeljebb az időtlenségben…) Elvétetett, de nyomban megadatott egy másfajta, sokoldalúbb, más természetű-jellegű közlési lehetőség.

  Naponta gondolunk számos előző, főleg idősebb olvasónkra, kiknek jószerint nincs is tudomása arról, hogy hova/mivé váltunk-tűntünk. Csak reménykedünk, hátha előbb-utóbb találkoznak még velünk… Most viszont figyeljünk a mára, a gyorsuló iramra, a közel naponta beérkező jobbnál jobb írásokra, meg persze olvasottságunk adataira. És pillanatra sem szünetelhet az önkontroll: tudunk-e régi-új olvasóinknak érdemi szellemi-lelki táplálékkal szolgálni? Változatlanul az egységes magyarságeszmény jegyében. A magunk szűk portáján mondjuk a magunkét, mondjuk a természeteset, egy természetellenességbe, ezért pusztulásba rohanó világ szűk szegletében. Miközben (ismétlem magam) hazánkat, nemzetünket hihetetlen megtiszteltetés éri folyamatosan: legfőbb ellenségének tekint, érez, tud minket a pusztító Gonosz, a külső és a belső egyaránt. Azon vagyunk, hogy mi is kiérdemeljünk egy csipetnyit ebből az ellenség-titulusból. Amíg lehet…

  Ketten „csináljuk” a lapot, miközben sokan, mind többen írjátok azt. Pintye Tamás barátom nevében is köszönöm ezt nektek, tisztelt és szeretett szerzőink, bizony megtisztelve érezzük magunkat. És köszönetet mondunk minden olvasónak, aki bekopogja a keresőbe:     < sorsunk.net >

Egyetlen kérésünk van Önök irányában: Adják tovább!

                                                                                                          Dr. Kövesdy Pál    főszerkesztő.       

 

*   *   *

Tisztelt és nagyra becsült olvasóink!

   2020 Karácsonyára indítottuk útjára a „Sorsunkért” címet viselő web- újságunkat, akkor még szerény reményekkel, azzal a céllal, hogy a szórványban élő magyarsághoz juttassa el íróink gondolatait. Két év után, mivel „szalad az idő, és minden állandóan gyorsul”, illőnek érezzük informálni olvasótáborunkat néhány szerkezeti és statisztikai adatról:

   Eleinte 12 menüponttal indultunk, ami hamarosan 26-ra nőtt, most már két, változó időszakos menüvel elértük a 30-at, amelyből 24 különálló témát ölelünk fel. Az eddig megjelent cikkek számát kb. 250-ra tehetjük, melyek oldalszáma meghaladja az 1500-at. Mire ezt közzétesszük, e számokat már meghaladtuk. (a szerk.)

Mivel a web-újságnak nincsen számlálója, de a hozzá csatolt Archívumunk-nak van, így következtetni tudunk, hogy a látogatások száma meghaladta a hatezret, rendszeres olvasóink legalább ezren lehetnek. Visszajelzést eddig csak kevesen írtak, de többen jeleztek telefonon, Em.-ben. Olvasnak bennünket Kanadában, Ausztráliában, USA-ban, Délafrikában, de a legtöbben a Kárpát-medencében.

  Továbbra is kérjük a Tisztelt olvasót, hogy Vélemény-rovatunkban írják meg nekünk észrevételeiket, javaslataikat. (üzenetek menüben a nyomtatvány kitöltésével)

                                                       Pintye Tamás       felelős kiadó, web-szerkesztő

  Ne feledjék: mi ketten a főszerkivel, társadalmi munkával, anyagi és eszköz támogatás nélkül nyugdíjainkból tartjuk fenn ezt a "hírportált"!

 

 
ÍRÓINK BLOGJAI
 
SORSTÁRSAK
 
ARCHIVUM
 
Hasznos linkek
 
GALÉRIA
 
IN MEMORIAM
 
Átvett írások
 
Naptár
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Számláló
Indulás: 2021-01-18
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Hírdető
 

Legnehezebb magyarnak lenni a Kárpát-medencében!


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre