Ágoston András

Mi lesz velünk?

Mi lesz Magyarországgal, velünk, magyarokkal?

Logikus a kérdés, ha az USA elnöki székébe mégis Joe Bident illesztik be? Ahogy logikus a felelet is: semmi!

Álljon itt ezzel összefüggésben néhány gondolat.

Vannak természetesen olyanok, akik máris bikacsökkel kezdenék. Azt adnák az újdonsült elnök kezébe. Hogy lesújtson vele Magyarországra és Lengyelországra is. Csakhogy nem oda Buda! Arany János Toldija is ezt mutatta a bóklászó katonáknak. Amikor látta, hogy azok eltévedtek s nem a jó útra tértek rá. Ő a kezében volt petrencés rudat egyenesen kinyújtva kiáltotta a katonák után: nem oda Buda! - és mutatta, mely irányban menjenek.

Kétségtelen, az „újratervezés” időszaka következik. Elsősorban Amerikában. S ez nem lesz könnyű. Akkor sem, ha a választásokba belebonyolódó világhatalomról van szó.

A vészmadarak nálunk és másutt is vijjognak: no, lássuk, most mit teszel Orbán Viktor?

Látjuk, a magyar miniszterelnök, tartásával és nézeteivel igencsak szúrja a szemét sokaknak, a balliberálisoknak Soros Györgytől lefelé. Akitől, mikor megkérdezték, mi a véleménye a magyar vezetőről, állítólag így felelt: ő volt a legrosszabb befektetésem. Lehet benne valami.

Hát, legyen is. Mert, ugye, Magyarország már nem az az ország, amelyet annak idején egy rakoncátlan amerikai nagykövet lépten-nyomon megfricskázhatott. Annál is inkább, mert a magyar miniszterelnök ezeket a csípéseket csak úgy elhessegette, s ment a maga nehéz, ámbár sikerekkel övezett útján.

Magyarország ma a világjárvány ellenére megmaradt annak az erős országnak, amely nagy léptekkel máris a felépülés útján jár. Csak lehet valami oka annak, hogy Soros és követői főleg csak mocskolódtak körülötte, de nem tartották célravezetőnek komolyabb támadásba bonyolódni.

Másfelől, Joe Bidennek, ha beiktatják is, lesz elég baja. Különösen kezdetben. A sas nem fog legyeket, tartja a latin szentencia. S ha esetünkben mégsem légyről van szó?

Mire az új amerikai elnök eligazodik a nagyvilág dolgaiban, s holdudvara óhajainak megfelelően rááll az új bel- és külpolitikai vonalra, nos, az nem lesz éppen diadalmenet.

Eközben, talán éppen az érdekelt magyarországi befektetők tanácsára, Washingtonban is rájöhetnek arra, hogy Magyarországgal több eredményt hozhat a gyümölcsöző együttműködés, mint a kicsinyes ideológiai indíttatású kekeckedés.

Csak most látszik, milyen jól jön a magyaroknak, hogy kormányuk sikeresen építi kapcsolatait a többi között a nagyhatalmakkal is. Így van ez akkor is, ha az új amerikai elnök a kisebb ellenállás vonalán haladva, különösen az elején, példát akarna statuálni a dorgálással. Na és!? - mondhatnák a néhai Horn Gyulával, a magyar kommunisták egyik viszonylag eredményes vezetőjével együtt. Aki, amikor ezt mondta, már lovon volt.

Mi még nem ültünk fel a lóra, de alkalmasint ez a magabiztos mozdulat sem marad el.

Különben is, az idő nekünk dolgozik. Csak arra kell ügyelni, hogy a Soros-brigád mesterkedéseit időben elhárítva, a magyar parlamentben is megőrizzük a jelenlegi kétharmados többséget.

Ennek a mikéntjét már megtanultuk. Csak a serény munka ne maradjon el.