Egy olvasó véleménye

Több mint negyven éve élek családommal Magyarországon. Minden érdekel, ami Erdéllyel, szülőföldemmel kapcsolatos, igyekszem a lehetőség határán belül nem csak a könyvekben, de a sajtóban is követni Erdély múltját és jelenét.

Előfizetője nem, de olvasója vagyok a Demokratának is. Olvastam a XXV. évfolyam 5. szám 2021. február 3-i számában Szakács Gábor Hűség Erdélyhez című írását. A meginterjúvolt Szekeres Lukács Sándor széleskörű tevékenységéről számol be, szavait idézem: „Ezeken kívül újból kiadtam az első magyar nyelvű szakácskönyvet, melyet az erdélyi fejedelemség főszakácsa azzal a feltett szándékkal írt 1580-ban, hogy a teljes Kárpát-medence összes magyar egyeteme és középiskolája kapjon belőle.” Sajnos, ebben az egy mondatban számtalan tévedés, mondjuk, inkább hiba zsúfolódik össze.

Kezdem egy durva helyesírási hibával: Az Erdélyi Fejedelemség önálló államalakulat volt 1552-től, 1570-ben pedig hivatalosan is ezt a címet kapta, tehát mai helyesírásunk szabályai szerint tulajdonnév, így nagybetűvel írandó.

         Való igaz, hogy 1580-81-ben írni kezdte szerzője, Marcus Rumpolt a szakácskönyvet, de német nyelven, és nem Erdélyben, hanem Majna Frankfurtban Ein new Kochbuch címen, melyet aztán 1604-ben ki is adott nyomtatásban ugyanott. Ezt a könyvet fordította le a későbbi erdélyi fejedelem, I. Apafi Mihály felesége, Bornemisza Anna számára egy bizonyos Keszei János 1680-ban egy szép ajánlás kíséretében: „Egy új főzésrűl való könyv, az az miképpen főzzön és készítsen mindenféle ételt…Bizonyosan leíratott a meinzi elektor főszakácsa, Marcus Rumpolt által…” majd következik az ajánlás: „Méltóságos Bornemisza Annának, Isten kegyelmébül Erdélyország fejedelemasszonyának. Írta Keszei János Anno 1680.” A könyv később a Bethlen család tulajdonába került rokoni örökségként, ezt egy bejegyzés is őrzi: „gróf Bethlen Borbárájé 1806-ban.” Keszei János, a fordító dunántúli születésű volt, Moson megyéből került Erdélybe, 1680-ban Fogarason kezdett hozzá a fordításhoz, melyet aztán a fejedelem radnóti várában fejezett be, az ő bejegyzése szerint 1680. augusztus 23-án. Keszei a fejedelem íródeákja és nem főszakácsa volt, szolgálataiért birtokot is kapott a fejedelemtől. Írásos adat maradt fenn róla 1709-ből. Életét birtokán, Balázsfalva közelében, a Küküllő menti Szépmezőn fejezte be.

         A Bornemisza Annának ajánlott szakácskönyvet később, 1893-ban Radvánszky Béla adja ki ezen a címen: „Az erdélyi fejedelem udvari szakácskönyve a XVI. századból” 1983-ban a Kriterion Könyvkiadó Bukarest ismét kiadja (Címe: Bornemisza Anna szakácskönyve 1680-ból) dr. Lakó Elemér (1929-1986) nyelvész, művelődéstörténész avatott előszavával, melyből nem csak a szakácskönyv megírásának idejéről, majd a magyar nyelvre történt fordításról olvashatunk, de a fordítás nyelvtörténeti értékeiről is. Az anyag megfelel a korból ránk maradt nyelvemléknek is.

         Nézzük az ominózus mondat további állítását: „a teljes Kárpát-medence összes magyar egyeteme és középiskolája kapjon belőle.” Kikről, illetve miről is van szó? Magyar egyetemek, középiskolák szerte a Kárpát-medencében 1580-ban?

Igaz, már 1367-ben Nagy Lajos király hozza létre a magyar királyság első egyetemét, melyet azonban a következő évszázadok felerősödő török inváziója megsemmisít. 1635-ben Pázmány Péter, esztergomi érsek Nagyszombatban latin nyelven oktató jezsuita egyetemet hoz létre, ennek lesz későbben az ELTE jogutódja, mert 1777-ben Budára kerül át az egyetem. Erdélyből és a szétszabdalt magyar királyságból tanulni vágyó ifjak számára csak a külhoni egyetemek maradtak a XVI. században, Bécs, Graz, Prága, Padova, Bologna, Utrecht, Göttingen, stb. Erdély fejedelme, és Lengyelország királya, Báthori István is nem szülőhonában, hanem Vilniusban alapított egyetemet 1581-ben.

Mi volt a helyzet ugyancsak a Kárpát-medence összes magyar középiskolájával? Ilyen tanintézmények akkoriban nem ilyen megnevezéssel léteztek, sem Erdélyben, sem a magyar királyságban, melyeket ma magyar középiskoláknak nevezhetnénk. Erdélyben az Universitas Saxorum Transilvaniae nem egyetemet, még csak nem is iskolát jelentett, hanem az erdélyi szászok kiváltságait, önkormányzatát, melyet már a XIII. században II. András magyar király biztosított nekik, aztán hosszú évszázadokon át az erdélyi szászok élvezhették ennek előnyeit. Iskoláikban német nyelven oktattak, az első „gymnasiumot” 1541-ben Johannes Honterus alapította Brassóban. Az erdélyi magyarok számára az alapfokú iskoláztatás 1568 után, a tordai országgyűlést követően indul el, a reformáció térhódítása nyomán. Az alapoktatást követő magasabb fokozatú iskolákat (középiskola) akadémiának, gymnasiumnak, lyceumnak, kollégiumnak nevezték. 1580-ban Váradon jezsuiták oktattak latin nyelven, 1581-ben Báthori István alapított Kolozsmonostoron iskolát. 1557-ben Székelyvásárhelyen (ma Marosvásárhely) a várban, a templom mellett létezett a scola particula, melyet a ferencesek alapítottak még 1318-ban, de ott latin nyelven oktattak, később ebből lett a református kollégium, ma Bolyai Farkas Liceum. 1622-ben Gyulafehérváron Bethlen Gábor erdélyi fejedelem iskolát alapít, melyet akkor akadémiának neveznek, később, 1679-ben I. Apafi Mihály fejedelem az iskolát Nagyenyedre helyezi át. Kolozsváron 1595-ben Báthori Zsigmond fejedelem iskolát hoz létre, melyben latin nyelven oktattak, (Collegicum Hungaricum) ám néhány év múlva, 1603-ban az iskola megszűnt.

„A Kárpát-medence összes magyar középiskolája” - az 1580-as esztendőben az akkor viszonyok közepette tehát ilyen lehetett. Igaz, a cikk a Kárpát-medence összes magyar iskolájáról beszél, én többnyire az erdélyi tanintézményekből adtam néhány példát, miután az erdélyi fejedelem főszakácsára utal a nyilatkozó, inkább az erdélyi iskolák közül emeltem ki néhányat. (Igaz, az évszám is adott volt: 1580)

         Az olvasó nem igazán érti, miért lett volna fontos 1580-ban egy szakácskönyv elküldése, - még ha léteztek volna is az említett oktatási intézmények - ezekbe az iskolákba és egyetemekre? Ráadásul, mert most már tudjuk, a könyv német nyelven íródott.

          Maradt még egy nyitott kérdés az interjú végén említett kezdeményezéssel kapcsolatban. Székely Mózes (A történetírás még születése évét és helyét sem tisztázta véglegesen) Erdély fejedelme volt 1603. május 8-tól 1603. július 17-éig, (mindössze tehát szűk három hónapig), amikor Brassónál egy csatában elesett. Bizonyára, ha évtizedekig ülhetett volna a fejedelmi trónon, nagy tetteket vihetett volna véghez hazája érdekében. Miért éppen őt emeli ki az interjúadó, és kezdeményezi „személyének és teljes életművének” a Nemzeti Alaptantervbe való beemelését? Hiszen szűk egy évtized után Bethlen Gábor kezdi meg uralkodását, akinek sikerül majd két évtizeden keresztül Erdélyben a békét megőriznie, európai szintű állammá emelnie hazáját.

         A Hűség Erdélyhez a nyilatkozó személy és a cikk írójának közös munkája, már a cím is vonzza az olvasók érdeklődését, sajnálatos, hogy pontatlanságok, téves adatok kerülhettek bele.

          Tisztelettel                                                             Egy olvasó, 2021. március