Részlet Király István

"Egy ifjúkommunitsa a damaszkuszi úton" című megjelenés előtt álló könyvéből.

Ünnepeink a "Fénykorszkban"

      …1986-ra katasztrofálissá vált a lakosság élelmiszerrel való ellátása, annyira, hogy    a kenyeret is csak jegyre lehetett kapni .Ezt  tetőzte az energiafogyasztás korlátozása, nem csak a  lakosság,  hanem  a termelő vállatok részére is. Ez a maga során zavarokat okozott az ipari és mezőgazdasági termelésben is, és oda vezetett, hogy  már az ipar által termelt  fogyasztási cikkek területén is hiány lépett fel. Amit pedig termeltek, azok minősége egyre silányabb lett. Ceaușescu erőltetett iparosítási politikája és grandiózus beruházásai, mint például a Duna- Feketetenger csatorna, vagy Európa legnagyobb adminisztratív épültének, a Köztársasági Palotának építése és más ágazatok erőltetett fejlesztése- a kohászaté, az acéltermelésé és alumíniumiparé - a csőd szélére sodorta az országot.

A Duna csatorna Agigia-i zsilipjének kivitelezési állapota  1983-ban

      Hogy ezeket meg lehessen valósítani  és közben visszafizetni  az előző időszakban felvett 12 milliárd dolláros külföldi hitelt, az további szigorú megszorításokhoz vezetett, amit már csak nagyon nehezen tudott elviselni a lakosság.

      A külföldi behozatalt, amennyire csak lehetett, korlátozták,  miközben amire csak vevő akadt külföldön, exportálták,  és nem számított, hogy fillérekért. Hivatalosan egy dollár átváltási árfolyama 20 lej volt. A vállalatok külön statisztikát kellett vezessenek, hogy a külföldön értékesített saját termékükért egy dollár ellenében milyen átváltási arányt értek el. Ezt hivatalosan „curs de revenire a dolarului"-nak nevezték. Nem volt ritka, hogy 1 dollár ellenében 120-150 lej értékű árut kellett adjanak. Természetesen ezek az adatok hivatali titoknak minősültek, de számomran hozzáférhetőek voltak. Ugyanis, a munkahelyemen bevontak az éves és ötéves munkaerőmérlegek készítésbe- sőt 1985-tól kizárólagosan rám bízták- elkerülhetetlen volt, hogy ne  ismerjem a megyei statisztikai hivatal  kiadványait. Ezek a megyei pártbizottság és néptanács, illetve a megyei intézményvezetők számára készültek,  hivatali titok minősítéssel. 

      Hogy hogyan  reagáltuk le mindezt a hétköznapokban, arról külön tanulmányt lehetne írni. Most  csak néhány,  akkor született  és emlékezetemben  megmaradt viccel szeretnék erre  utalni, annak a román közmondásnak megfelelően, miszerint „face haz, din necaz" (saját nyomorúságán  nevet az ember".   Hát akkor íme néhány közszájon forgó néhány vicc:

- A hentesüzletbe, bemegy egy vásárló. Kérdezi: Karaj van? Nincs, ,hangzik a válasz. Comb van? -Nincs. Oldalas van? -Nincs. Erre, bentről az üzletvezető kiszól a segédjének: Laci, ki az, aki így válogat?

- A három fürtös kecskefit a nagyapjuk magára, hagyja és elmegy élelmiszert szerezni nekik. Lelkükre köti, hogy zárkózzanak be jól, és senkinek ne nyissanak ajtót. Egy idő után kopognak és farkas elváltoztatott hangon mondja nekik, hogy én vagyok nagyapátok, nyissátok ki az ajtót. A két nagyobbik gida ugrik is, a legkisebb azonban megállítja őket és kiszól: Kenyeret hoztál? - Nem, jön a válasz; Tejet hoztál? - Nem ! Vajat hoztál - Nem!  Erre a kis gida rávágja: Akkor te nem vagy a bunicu ( nagytata), te vagy Nicu! (Nicu alatt értsd Nicolae Ceaușescut.)

 -Halottad? Mit? Hát, hogy amint egy repülőgép berepült Nagyváradnál Románia légterébe, rögtön lezuhant! Miért? Mert olyan erős fénybe került, hogy az elvakította a pilótát! (Megjegyezés: ezt az időszakot a propaganda  "fénykorszaknak" nevezte.).

- A székely Bukarestbe utazik vonattal, és viszi magával a kisfiát is, hadd lásson világot. Éjjel két órakor felülnek Csíkszeredában a gyorsra. A gyermek alszik vagy két órát, és utána türelmetlenkedni kezd. - Messze van még Bukarest? - nyaggatja apját  félóránkként.  Egyszer csak az apa lehúzza a fülke ablakát és előre mutatva kérdezi fiát: Látod ott azt a nagy sötétséget?  A fia válaszolja: Igen.- Na fiam,  az ott Bukarest!

- Éjfél felé a Székelyudvarhely-Csíkszereda műúton, a Hargita-fürdői elágazonál egy fiatal csinos nő autóstopra vár. Nagy későre jön is egy személygépkocsi, a nő intésére meg is áll. Kérdezi: Uram bevinne engem Csíkszeredába? - Beviszem hölgyem, de van egy feltételem: ha az éjszakát rám áldozza! A nő megszeppen, de a félelme akkora, hogy végül is rábólint. 20 perc múlva beérkeznek a városba. A férfi hirtelen egy üzlet mellett megáll, ahol már sorban állnak az emberek. Mondja a fiatal nőnek: itt álljon be a sorba, reggel hatkor itt leszek, addig tartsa a soromat!    

     Ide illeszthetők bizonyos gúnyversek is, például a húsvéti locsoló versek közül. 1985 húsvétján  D. Kiss János (a Scînteia Hargita megyei tudóstója- K.I.),  barátom, rukkolt elő  egy  ilyen verssel. Csak az elejét őrizte meg  emlékezetem: „ Keresztre feszített Jézus  Krisztus/ Összeült a Pártkongresszus/ Rezgett ínyünk, rezget gatyánk/ Vajon újra választják -e atyánk? / Izzott mint a tűz a koksztól, a nagy egyöntetű vokstól!" . "Mureșan" is beszámol tartótisztjének, hogy húsvét után bevittem az irodába egy D. Kiss János által írt verset, amit felolvastam neki. „A vers tartalma tendenciózus volt"- írja ő. A jelentésre írt szokásos megjegyzésekből kiderül, hogy ezt ők is észlelték a lakásunk lehallgatása révén: „D. Kiss János, a Scânteia lap Hargita megyei tudósítójának 1985 április 8-i jelenléte K. I. otthonában már jelezve volt. Ez alkalommal, egy általa írt ellenséges tartalmú verset olvasott fel (vélhetően azt, amit K. I. a forrásnak bemutatott); erről irtunk egy tájékoztatót a pártszerveknek).    

     János barátom az ilyen  dolgokat, úgy tűnt,  nem vette  komolyan. Vagy, ha igen, azt jól leplezte. Két héttel  korábban  (1985.03.24-én ) „Mureșan" jelentett   tartótisztjének, arról  amit meg tudott tőlem D. Kiss  Jánosról. Elmondtam neki, hogy a megyei pártbizottság titkársága elé hívatták és kiértékelték munkáját, amit nem megfelelőnek minősítettek és megrovásban részesítették. Véletlenszerűn épp akkor futottam össze vele az utcán, amikor kijött a pártszékházból, és a következő szavakkal fogadott: „Látod Pista, milyen fontos ember lettem, ha már a megyei pártbizottság titkársága is foglalkozik velem.!”

      1987 húsvétjában D. Kiss János egy újabb locsolóverssel rukkolt elő. Ez alkalommal a lehallgatónak sikerült részleteket is lejegyezniük." „tána még jött JÓSKA, SZÉP ZOLTÁN, ÁRPI és meglocsolták a  célszemély feleségét, majd távozásuk után megérkezett "DENIS" (D. KISS JÁNOS.), aki verset mond: »Fogyóban a Lacto-bébi / A szindikát tétlen nézi / Azt mondta a jó -lét őre/ Aki nem öntöz, az dőre./ Mennyből jön és Menybe száll /Így írta ezt Murgu Pál/ Mert a szerkesztőség kérte / 90 lejt kapott érte”. Azután  lejegyzik, hogy elkezdődött a  Tv-ben a film, a gyermekek nézik,  ezért kimennek a konyhára, ahol a vendég mond egy újabb verset, de nem érthető, csak foszlányokat  tudnak lejegyezni: „ Ő a szeméremnek őre / Négy gyermeket szab egy nőre...Nekünk épít kalodát/ Magának meg palotát....”

      E kitérő után kanyarodjunk vissza életünk  alakulásának fő vonulatához.

1986 őszén Románia, hogy a  megtépázott nemzetközi tekintélyét visszaállítsa, bejelentette, hogy  katonai kiadásait  egyoldalúan 5 %-al csökkenti,  és erről népszavazást tart. Természetesen sokan átláttunk a szitán és érzékeltük, hogy ez csak porhintés a világ szemébe. Már maga a népszavazás lebonyolításának módja is rendkívüli volt. 1986 november 23-vasárnapra írták ki, és mindenkinek munkahelyén kellett szavaznia egy olyan listán, amin az adott vállalat, intézmény stb. alkalmazottait lajstromozták. A nevek mellett két oszlop létezett: egy igen és egy a nem négyzetecskével. Tehát eleve nem biztosították a szavazás titkosságát. Később többen jelezték magánbeszélgetéseink során, hogy náluk  letakarták a "nem" oszlopot.

      A november 21-i lakás-lehallgatásunkra vonatkozó  feljegyzésből  kitűnik, hogy egy nálunk tartózkodó, nem azonosított férfival a népszavazásról beszélgettünk. Szóba hoztam, hogy részt vettem a munkahelyemen egy felkészítő  gyűlésen, ahol azt mondták, nem azok a bolondok,  akik szavaznak és nem őket kell Tölgyesre beutalni. (Megjegyzés: a pszichiátria betegek kórházába.) Ez utalás volt rám, mert  bejelentettem, hogy én nem veszek részt ilyen szemfényvesztésben. Azzal érveltem beszélgető társamnak, hogy aki  ellene szavaz, az nem bolond. Az egész világ fegyverkezik és mi is kell gondoljunk  az ország védelmének megerősítésérére. Utaltam arra, hogy a történelem felrója Franciaországnak, hogy midőn Hitler fegyverkezett, akkor ők a béke lózungjaival operáltak, így Hitlernek könnyű volt elfoglalnia az országot. A vendég véleménye is az volt, hogy ezzel csak a világnak játsszuk a békeharcos szerepet. Én pedig azon a véleményen voltam, hogy ennek csak akkor lenne értelme, ha más államok is azt tennék, de nem ez történik, mindenütt növelik katonai erejüket. Ezt teszik a Varsói Szerződés államai is. Éppen Romániában tartották  összejövetelüket, amikor erről döntöttek.. A kiadott nyilatkozatban   erről írtak az újságok is, leszögezték, hogy növelni kell a védelmi képességeiket, és ezt Románia is aláírta.

      Tény  viszont, hogy a beszélgetésben említett munkahelyi felkészítő után bementem az igazgatónőhöz és megerősítettem neki is, hogy én nem fogok részt venni ezen az úgynevezett „népszavazáson” mert az csak egy színjáték a világ felé. Igyekezett meggyőzni, hogy ne tegyem ezt. Segítségül hívta Csergő Antalt, az intézményünk pártitkárát, de kitartottam elhatározásom mellett. Később Csergő mondta el nekem, hogy az igazgatónő felhívta telefonon a városi pártbizottságot és tájékoztatta őket álláspontomról. Végül onnan arra utasították, hogy írassa újra a névsort és nevemet hagyják ki a listáról. Úgy tűnik, erről a szekuritáté nem szerzett tudomást, mert  semmi nyoma ennek dossziémban.  „Stanciu" sem tájékoztatja őket erről, vélhetően azért, mert ebben az időben, ha emlékezetem nem csal, elküldték a Ștefan Gheorghiu pártfőiskola egy éves kurzusára. Tény, hogy  ebből az évből utolsó jelentése  dossziémban  1986. július 24-ről datálódik  Ezért kényszerültek rá, hogy 1987.  április 23-án  újra aktivizálják  „Sabău"-t,  akinek szolgálatára  egy darabig nem   tartottak igényt. Ezt most azzal indokolták, hogy  „1986 folyamán kiesett kapcsolatunkból, mivel lehetőségei - tisztségéből való leváltás után - korlátozottak voltak.  Az év vége felé ideiglenesen visszahelyezték  előző tisztségébe,  így a feltételek adottak, hogy  »Stanciu« forrás visszatértéig informáljon  a célszemély  tevékenységéről, azokról a személyekről  akik munkahelyén   felkeresik, kérésünkre pedig - a lehetőségei szerint- segítsen bizonyos helyekre való küldéséhez, illetve,  hogy megakadályozza, hogy  oda mehessen." Azzal bízták meg, hogy ezután Pișta Niculae századossal, az I. Szolgálata új vezetőjével tartsa a kapcsolatot. Suciu Mihăilă  ezredes már csak mind beosztott írja alá ezt a feljegyzést….