TELCHNÉ DANCS RÓZSA RÉSZLETES SZAKMAI ÉLETÚTJA
Érmihályfalván született, szülőföldjének azonban a háromszéki Sepsimagyaróst és környékét tekinti, ahol gyermekkorát töltötte. Magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanárként dolgozott Sepsiszentgyörgyön 1987-ig, mielőtt két kisgyermekével, Katinkával és Tamással elhagyta Erdélyt. Az ausztriai menekülttáborban eltöltött közel egy esztendő után gyermekeivel kivándorolt Kanadába.
Dancs Rózsa két kisgyermekével 1988-ban érkezett Kanadába. Egy új, az emberi méltóságnak megfelelő egzisztencia megteremtése közepette a Torontói Egyetemen – U of T - elfogadtatta diplomáját mesteri fokon és kibővítette tanulmányai sorát még könyvtár szakkal és számítógép-ismeretekkel a Torontói Egyetemen, majd állást vállalt köz- és iskolai könyvtárakban. A torontói Upper Canada College-ban, a Szent Erzsébet-egyházközség által fenntartott hétvégi magyar iskolában, a Magyar Házban működő Arany János Iskolában és a Helikon Középiskolában szülőföldjüktől elszakadt kiskorú honfitársainak mutatta meg a magyar nyelv és irodalom minden szépségét. „Nyelvklubnak” becézett magániskolát alapított, hogy angol, skót, spanyol, olasz, német anyanyelvű felnőtteket is eljuttasson legalább az alapfokú magyar nyelvvizsgáig. És mindeközben boldog volt, mert a magyar nyelvet ott, az idegenben újra „szabadon használhatta, megélhette, gazdagságával dicsekedhetett”.
Dancs Rózsa második férjével, Telch Györggyel Sigma, illetőleg Kaleidoscope Publishing néven megalapították könyvkiadói vállalkozásukat, hogy lehetőséget adjanak a közlésre azoknak a honfitársaknak, akik nem tudnak gondolataikkal, érzéseikkel a kereskedelmi kiadókhoz betörni, de kiadványaikkal a történelmi ismereteinket képesek gazdagítani.
Ezzel egy időben, 1998-ban Rózsa útjára indította a kanadai magyar diaszpóra egyetlen, Kalejdoszkóp - Kaleidoscope című, kétnyelvű, magyar-angol kulturális folyóiratot is, amely azóta – rövid megszakítással – minden második hónapban megjelenik. A folyóirat kiadó főszerkesztőjeként 2010-ben elnyerte a Budapesten székelő Szervátiusz Alapítvány Szervátiusz Jenő-díját.
Legújabb, immár két éves vállalkozása a Bobó Bóbitája c., Észak-Amerika egyedüli gyermeklapjának a megjelentetése.
Több mint ötven könyvet szerkesztett, saját magyar és angol nyelvű írásai több antológiában megjelentek, némelyik esszéjéért díjazták mind az Egyesült Államokban, mind otthon. Önálló gyűjteményes kötete, a Vaddisznók törték a törökbúzát második kiadása a Kairosz Kiadó gondozásában óriási könyvsiker volt 2010 őszén, amikor Rózsa 15 alkalommal találkozott az olvasókkal Ausztria és Magyarország különböző városaiban, 2011-ben pedig szűkebb pátriájában, Székelyföldön. Szerzői estjein Dancs Rózsa természetesen az általa kiadott-szerkesztett, Márai gondolataival büszkélkedő Kalejdoszkóp folyóiratot - miszerint „Nincs más haza, csak az anyanyelv” – és általában azt a széles körű tevékenységet is bemutatta, amelyet délvidéki születésű férjével együtt az észak-amerikai magyar diaszpórában a magyar nyelv és kultúra megőrzéséért végez. A Jakab Antal Keresztény Kör által szervezett 2010-es könyvbemutató sorozat fővédnöke, Balogh Zoltán akkori államtitkár a következő szavakkal értékelte nem kis áldozatot vállaló helytállásukat: – „Köszönet és megbecsülés illeti Önöket, mert nem szűntek meg magyarnak lenni, mert »tűzvigyázókként « őrzik a hazaszeretet lángját és új tüzeket szítanak áldozatos munkájukkal”
Ahogy Miska János írja bevezetőjében, kötetével Dancs Rózsa „Sepsimagyarósnak adózik az olykor szürrealista színekben ecsetelt, vallomásszerű elbeszéléseiben, amilyen a kötet címadó, feledhetetlen írása. Lírai hangú visszaemlékezése az ’56-os szabadságharcról egyedülálló, a kisebbségi sorsba kényszerítettek lelkében visszhangra talált nemzeti küzdelem megrázó dokumentuma.”
Ezt a kötetet - lapszerkesztő mumkájával együtt - az Amerikai Egyesült Államokban működő Cleveland-i Magyar Kongresszus az Árpád-Arany-éremmel jutalmazta.
E gazdag magyar nyelvre való utalás kötetében is többször vissza-visszatér, egy helyütt így jut el hozzá a töprengésben: „Megérte felhagyni az otthont, a szülőföldet és mindazt, amit ezek a fogalmak jelentenek? Ami álmaimban lassan messze világító északi fénnyé lényegül? Ki tudna biztos választ adni rá? Mit kaptam cserébe? Szabadságot. A hitet és bizonyságot, hogy érdemes megmaradnunk embernek és magyarnak, bárhová vezérel is az Isteni Gondviselés. A földet, amely nem fojtja bele gyermekeimbe a jót, a becsületességet, a nemzeti hovatartozást, a tehetséget. Ahol magyarként élhet, érezhet, cselekedhet mindenki, akinek nem kolonc az édes anyanyelv, hanem tisztességet és tiszteletet parancsoló, megtartó erő.”
2012-ben jelent meg A torontói magyar közösség emlékkönyve 1938 – 2011 című könyve a Kaleidoscope Publishing gondozásában, amely hiteles, dokumentum értékű összefoglaló munka, különös tekintettel a magyar diaszpóra valamikori legnagyobb magyar házának a történetére.
2014 őszén jelent meg Pokoljárás című, Sorsok az egykori romániai abortusztörvény idején alcímmel ellátott könyve a lakiteleki Antológia Kiadó gondozásában, amelyet hatalmas sikerrel mutatott be több mint tizenegy magyarországi és vajdasági városban novemberi és decemberi körútján. „Ez az irodalmi igénnyel megírt, roppant olvasmányos mű … a reményt villantja fel, mi több, a meggyőződést, hogy nincs olyan kilátástalannak tűnő helyzet, amelyből ne volna kiút - feltéve, hogy ehhez az emberben van elég akarat, elszántság és hit… a kis Jézus megszületésének ünnepére készülünk, de látjuk a család napjainkban jellemző válságát és a globális világból a szétzúzására irányuló, intézményesített törekvéseket. Innen máris eljutunk a népességfogyásunk problematikájához. Ebben a gondolkodásban csodálatos példát ad korunknak Dancs Rózsa, hiszen megmutatja nekünk, milyen az, amikor semmi sem számít, semmilyen problémahalmaz, egy számít csak: hogy a fiatalasszony eljusson hivatása legtündöklőbb pontjához: az anyaság megéléséhez. A könyv megjelenésének időzítése sem elhanyagolható. A temesvári események 25. évfordulójának küszöbén vagyunk, amikor különösen hangsúlyosan irányítjuk figyelmünket arra a korra, amit Tõkés László kulcsszerepe folytán Románia maga mögött hagyott. Ez a korszak időben még túl közel van hozzánk, sok mindent tudunk már róla, de sok mindent még nem. Dancs Rózsa egy olyan kérdést jár körül és tár fel a diktatúra évtizedeiből, amelyet mindez ideig - ilyen részletekbe menően, ilyen komplex módon legalábbis - még nem járt körül és nem tárt fel senki.” (Varga Gabriella)
Dancs Rózsa tagja a Magyar Írószövetségnek, a Kanadai Magyar Diaszpóra Tanácsnak, a Kanadai Magyar Nők Szervezetének, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának, az Cleveland-i Árpád Akadémiának, a Magyarország Barátai Alapítványnak.
|