ÁGOSTON ANDRÁS

Jegyzetek

Eredményes taktika

Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági és külügyminisztere ma, ahogy ezt egy magyarországi ellenzéki portál bejelentette, „a véres ukrán fenyegetés után” elutazott Kijevbe. Ott találkozott Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszterrel, s a megbeszélés eredményeiről egy online sajtókonferencián adtak számot.

Biztosra vehető, hogy a találkozóról mindkét oldalon még sok szó esik, de két megállapítás már most is reálisnak látszik.

A magyar miniszter kendőzetlen őszinteséggel beszélt a magyar-ukrán kétoldalú viszonyt terhelő gondokról, különösen a nyelvhasználatról és az ukrán állami szervek igencsak vitatott fellépéséről. Ugyanakkor jelezte, hogy a magyar fél a tiszteleten alapuló jószomszédi viszony folytatását akarja és csak azt tartja elfogadhatónak.

Ezen a találkozón is bebizonyosodott: a magyar kormány nemzetközi fellépéseit az elvszerű, kendőzetlen érdekvédelemre alapozza. Mivel tevékenységét az érvényes nemzetközi jogra építi, a konkrét viták folyamán érvelése meggyőző.

Az online sajtótájékoztatón is, mintha megjelent volna a szándék, hogy Ukrajna sem szeretne visszatérni azokhoz az időkhöz, amikor amerikai részről nemegyszer elfogadhatatlan viszonyulásban, sőt nyomásgyakorlásban volt része.

Ez ugyan nem jelent gyökeres változásokat, mégis valamelyest megnyugtató.                                                                                          

                                                                                                          (Január 27.)     

Züllés már az elején

Emlékszem, a valamikori szocialista Nagy-Jugoszláviában, a nyolcvanas évek második felében szinte szemléltető oktatás zajlott a düledező, önmagába roskadó rendszer legfontosabb tüneteiről.

A föderatív köztársaság tagállamai először nyilvánosan a közösből való részesedés módozatain estek egymás torkának. Ki kit zsákmányol ki a hat nemzeti jövedelem eltulajdonításával? Lehet-e bizalom nélkül együtt élni?

A belső küzdelmek évei alatt, a véres szétesés víziójának a nyomásgyakorlásra kihegyezett alkalmazása napról-napra közelebb hozott bennünket az elkerülhetetlen véghez. Az elfásult tömegek a vége felé már nem is mélyedtek el a különböző végzetes forgókönyvek elemzésében, csak azt várták, hogy történjen már meg az, aminek meg kell történnie.

A várakozás közben jól megmutatkoztak az erkölcsi bomlás folyamatai.

A végletekig kiéleződtek a tömeges, már-már nyílt színen zajló, következmények nélküli visszaélések. Csakúgy sorjáztak az újságokban a sikkasztásokról, a nagy kaliberű lopásokról, meg a legkülönfélébb fosztogatásokról szóló hírek. S azok legritkább esetekben szóltak arról, hogy valaki a törvény szerint meglakolt a tetteiért.

Én az erkölcsi bomlásnak ezeket a jeleit vélem felfedezni a magyarországi ellenzék eminenseinek a legutóbbi napokban nyilvánosságra került visszaéléseiről. Csak valamivel több, mint egy évnek kellett eltelnie az ellenzéki városokban felállt ellenzéki hatalom székfoglalóitól, s máris megjelennek a visszaéléseikről szóló hírek, amelyekről ők nemigen szolgálnak magyarázattal. Itt van rögtön a Lánchíd felújításának az ügye.

Biztosra veszem, ők nem az összeomló valamikori nagy Jugoszláviában keresnek maguknak példaképeket. Miért is tennék? Hiszen máris itt vannak a balliberális hatalom 2010-ben elbukott részesei, mindenütt, ahol pénzszagot éreznek.

A lényeg, ami miatt eszembe jutottak a valamikori Jugoszlávia bukásának szereplői, az a pénz közelébe jutott megátalkodott ellenzéki vezetők, akik mintha vesztüket éreznék, egyszerre a legnagyobb visszaélésekkel kívánnak élni: jöjjön az a zabra, de rögtön, amíg nem késő. Legyen az a vakcinával történő manipuláció, vagy éppen a közpénzekre veszélyes lyukacsos tender.

Senki sem gondol arra, hogy valamit talán alkotni is lehetne, hogy a szavazók 2022-ben is őket keressék meg bizalmukkal. Vagy arra, azoknak, akik a Soros-darabontok zsoldjára és segítségére számítanak, nincs is szüksége?

Netán a kissé hosszúra nyúlt pünkösdi királyság előnyeivel előre elégedettek lennének?

Mindegy. Csak nekünk újra meglegyen a kétharmad.

                                                                                  (Január 29.)    

A Covid-19 és a bulitúrizmus

Két szempontból is érdemes megfigyelni a magyar vendéglátóipar válságát. Mindkettő fontos tényeket fed fel.

Elvi szempontból nézve ütközik a nemzeti érdek és globalisták törekvése. A gyakorlatot tekintve viszont megmutatkozik, hogy a vírus nyomán hogyan mehet végbe egy-egy gazdasági szektor megújulása.

A globalisták azt mondják, meghal a budapesti vendéglátóipar, s ezért a kormányt terheli a felelősség. A nemzetiek viszont hangoztatják, itt az ideje a változásnak.

A vita lényegét tekintve a bulitúrizmusról szól. A balliberális városvezetés ezt a jelenséget hatalma alapjának tartja. A nemzetiek viszont szeretnék, ha Budapest egyik szégyenfoltja, úgy túnjön el, hogy azt maga a fejlődés haladja meg. Mert az létezésével valamelyik távol-keleti viszonylag olcsó sexparadicsomra is emlékeztetetett.

Nem mellőzhető, a bulitúrizmus létalapjának megingása voltaképpen csökkenti az esélyét annak, hogy Budapest továbbra is afféle globalista gócpontként erősödhessen meg, s ezzel maradandó előnyhöz juttassa a jelenlegi városvezetést.

Másrészt, s ez a fontos, Budapestnek nincs szüksége a bulinegyed szégyenfoltjára ahhoz, az elkövetkező évek során, a folyamatban levő nagy ívű kulturális fejlesztések nyomán szervesen és végérvényesen beépüljön a nyugati attraktív nagyvárosok sorába.

Nem csoda hát, a Karácsony-féle városvezetés valamint a kormány gazdaságmentő intézkedései között most is kiugrott az ellentét.

Nemzeti oldalról nem vitás, Budapest nagy lépésekkel inkább Nyugat-Európa felé venné az irányt, levetkőzve ezzel a szovjet blokk utolsó szakaszában „kiteljesedett” valutázó, csencselő sunyi, kiszolgáló „merjünk kicsik lenni” mentalitás utolsó maradványait. A nemzeti oldal a város kulturális értékeit kidomborítva, biztonságos, ámde nem túl olcsó világváros képét kívánja rögzíteni mindazokban, akik ezen értékeket elfogadhatónak tartják, s készek arra, hogy mindezt meg is fizessék.

Hogy ez nem üres vizionálás, bizonyítja Brüsszel és Karácsony Gergely szinte egyidejű reakciója. Brüsszel a HVG szerint „a közbeszerzési verseny átláthatóbbá tételét kéri” Budapesttől, míg Karácsony bulinegyeddé kívánja nyilvánítani a köztereket is.

Így harcolna a két hasonszőrű balliberális a fejlődésért, a Covid–19 járvány ellen. Reméljük, a magyar kormány szokásához híven ezeket a vad terveket is meghiúsítja.

                                                                       (Február 8.)