Baj van, valami nagy-nagy baj, s talán már el is késtünk a vészfék behúzásával (?) De talán ezen utóbbi lenne az igazán nagy baj, avagy az már kész tragédia lenne, és már nem baj!

Baj van, valami nagy-nagy baj, s talán már el is késtünk a vészfék behúzásával (?) De talán ezen utóbbi lenne az igazán nagy baj, avagy az már kész tragédia lenne, és már nem baj!

Valamikor, még a Zénidőmben, az öregek, ha jövőbe látó szemeinkkel félve néztünk a kiszámíthatatlanba, azzal nyugtattak, hogy „minden generáció megoldja a rá háruló feladatokat”. Így is lett, csakhogy – visszagondolva – ők nem dőltek hátra, nem hülyítettek, végezték azt, amit a sors nekik osztályrészül kiosztott, és hagytak, hogy lássunk/tanuljunk/gondolkodjunk. És mintha működött volna a dolog..  Mára ez sajnos megváltozott, és ettől rettegek.

A rosszindulatú vének olyan ideológiákkal mérgezik a fiatalokat, melyekről azt hiszik/remélik, hogy meghosszabbítja végessé/ értelmetlenné vált létüket. Elhitetik velük, hogy a szabadság az, ha teszed, amit nem szabad. És ha vevő valamire a következő - most már - (de)generáció, akkor ez az.

Ha megtanítanak, hogyan kell az árral szemben úszni, az rendben van, csak ne arra biztassanak, hogy ússzak fel a forrásig, és zárjam el azt.  Mert az már nagyon nem lesz jó. Tapasztalatlan gyermekeknek adnak közhelyeket a szájukban (lásd környezetvédelem) másokat befolyásoló emberek, és szédítő sebességgel nő azok száma, kik e „tisztségre” vágynak, és lájkolnak, lájkolnak, hogy ők is aktív részesei legyenek e tömeges agymosásnak. És most akkor kivel vegyed fel a harcot? A „vén huncutokkal”, a gonosz ostobákkal? Vagy egyszülött gyermekeddel hitesd el, hogy te jót akarsz neki, amikor tiltasz?

Hiszen minden, amire te biztatod, az munkával, tanulással (a legnehezebb munka), gyakorlással, izzadtsággal, lemondással jár egy távoli jobb jövő reményében, és a másik oldalon ott az azonnali boldog bódulat, (amit akár fokozni is lehet egy kis fűvel). És hogy ennek rossz vége lesz? Mennyen má maga vén hülye, mit tud maga erről? És igaza van, mert azon kívül, hogy ez nem jó, nem lehet jó, sokat nem tudok, és még kipróbálni sem akarom.

Az egyetlen, akire hallgatnak  - már ha és amikor felébrednek néhány percre - az a kor vagy kórtársuk és ..

Á, megette a fene, tegyen mindenki amit akar, be a gyeplőt a lovak közé, aztán majd meglátjuk… mondta a vak, és besétált az árokba.                                       

Könnyítés

Maszkos út vezet a régi-új élet felé, a szemüvegeseknek pedig különösen rögös, azaz ködös a járás, meg az autóvezetés.

Tettem már a maszkot a szemüveg alá, félig fölé, semmi nem segít. Aztán egyszer csak visszakapom a látásom, mert a budapesti kátyútól, a zökkenéstől a szemüveg leesik az ölembe és …látok, látok…

De mit is akartam mondani? Ja igen, a könnyítés. Hát ideje, hogy valaki feltalálja  a maszk és szemüveg pára nélküli együttviselésének módját, de siessen, mert ha nem, én megteszem, és akkor elkésik a  szabadalmával. Van is néhány igazán egyszerű megoldás:

- a maszkot ne a szájon és orron viseljük, hanem fordítva, a tarkón

- a szemüveget is fel lehet tolni a homlokra

                        -  üljünk otthon, ne mind mászkáljunk ebben a járványos időben

- kissé drágább, de be lehet szerezni egy búvárharangot, az alá nem kell maszk. Vagy mégis?

-  ne szuszogjunk. Ez lenne a legolcsóbb és azonnal alkalmazható módszer, ezzel a járvány is hamarabb megszűnne.

Rengeteg egyéb javaslatom van még, de szinte hallom/látom/érzem/szimatolom a kishitűek hozzáállását. Hogy ezt ezért vagy azt ezért, vagy mindkettőért, így vagy úgy, vagy mindkétféleképp, nem lehet, nem érdemes, és elmegy a kedvem, és különben is mi vagyok én,  világmegváltó?- és csak elintézném magam, s mit érdekel engem, na, szóval felháborító amit teszek, aztán még ők jönnek, hogy engedjem magam nyájban beoltatni az ő védelmükre, hát egy fityiszt, és különben is, már be vagyok oltva. Egyébként már kijelentettem, hogy szösszenéseimmel szándékozom segíteni a bizonytalanokat a jövő évi választásokra való készülésben.

Na kérem, tehát választani fogunk. Két lehetőség létezik: 1. A meglevő biztos jó. 2. A beígért, minden józan észt nélkülöző sokkal jobb.

Azért csak óvatosan mert ... na, de ezt már a nyájas olvasókra  bízom. Én a kötelességemnek/ígéretemnek eleget tettem, a mór elmegy.

Tompor

Ebben a rendkívüli (inger) mélyszegénységben a február végi koranyárban délben kergetett ki a múzsa a Rákos patak partjára, és láss csodát, mint Zeusz fejéből Héra, pattant ki a téma.

A múltkor említett sportolónő több tucat társával élt a meleg adta lehetőséggel és még alaposabban nekivetkőzve áldozott az egészségem oltárán. Felesleges leírnom mindenik ruházatát, hiszen a hölgyek azonnal és mindenben utánozzák a nyugat diktálta mintát.

Mégis van valami bennük, ami annyira egyedi, mint a férfiak ujjlenyomata. Ez a valami lenne mai írásom témája, de még mindig nem tudom, hogyan nyúljak hozzá. Hideg fejjel csak egy nőgyógyász tudná, hideg kézzel meg stenments!

Rákerestem a Nagy Magyar Értelmező Szótárban, és a következő, mondanivalómhoz teljesen illetlen szavakra találtam: fenék, ülep, far, segg. Na ne…Zsigerből legszívesebben popsinak nevezném, de ezt a nők mára a ránctalan arcukra mint jelzőt használják. Én meg a Rákos patak partján látottakra azt kellene mondjam, hogy igen, láttam popsikat de pooopsikat is meg popopopsikat. Akkor hát minek nevezzelek?

Végső kétségbeesésében mihez fordul a keresztény ember? Nyilván a bibliához, e vonatkozásban pedig egy költő adta meg a választ a „minek nevezzelek”-re, maga Babits Mihály: Énekek éneke, Salamon király könyvéből: Szép vagy, óh szerelmesem, szép! Lábadat sarú díszíti, ritka drága gyöngyű; tomporodnak körülete, mint a mesterek kezébül kikerült kösöntyü.

Hát így valahogy. Ami számomra meglepő és új volt, és amit csak ez az új, bőrre-bőr nadrágdivat tett láthatóvá, az volt, hogy függetlenül a tompor alakjától és méretétől, a hölgyek egy csoportja - hogy is mondjam, igen, talán ez a helyes kifejezés – „viszi magával”. Ő maga megy elől, egyenes vonalú, egyenletes mozgással, a tomporája pedig jobbra, balra, vagy körkörös mozdulatokkal kíséri. Bámulatos.

Egy másik csoport viszont úgy egybe van vele, mint ahogy azt valamikor a Zürich melletti használt autók telepén tapasztaltam, ahol tizenvalahány keleti táborból felszabadult megbízott kínálta a portékát, és a magyar, amikor mondtam, hogy az oldaltükör le van törve meg a sárhányó horpadt, meg ez meg az, nyugodtan kioktatott: - Uram, ha  használt autót akar venni akkor ne vesződjön  az ilyen apróságokkal, nézze az árat és az autó meg – látja - úgy egyben van, ahogy nem is lehet”.

Közben a kampányt se hanyagoljuk el. 2022-ben álom lenne, ha csak nők ülnének a tomporájukon a Parlamentben. Akkor köszönne be az igazi demokrácia, hiszen ők nagyszerűen el lennének foglalva magukkal és egymással, és az ország is menne szabadon a tíz éve megszokott jó úton.

Hát kérem, jön hogy röhögjek. Még hogy járvány, meg egyenesen pandémia - az meg mi a fene? Hát engem nem vernek át, azt a vacak maszkot (egyet vettem még a múlt évben), azt felveszem, mert másképp nem tudok bemenni a bótba egy kis cigiért meg piáért, de hogy én beoltassam magam? Na ne, hisz megmondta a jóságos néni, hogy a nyájizéhez elég, ha a zemberek ötven vagy valamennyi százaléka megteszi, nahát, az összejön nélkülem is. Csinálja csak a sok hülye. Én má nem, az biztos.

Emlékszem, a suliban is a sok hülye állandóan tanult, én meg remekül szórakoztam, így aztán számomra már akkor röhejes volt a nyájban lenni. Később elég nehezen találtam munkát, igaz, nem is kerestem, de hát muszáj volt, mert a fater kirúgott az akolból, aztán az egyik volt oszitársam felvett a gyárába hulladékot szortírozni. Engem, a hulladékra? Na, adtam is neki, ment minden a szemétbe, még hogy szortírozzak?! Erre  kirúg. A hülye.

Na de most hülyítenek kérem ezzel a járvánnyal. Engem biztos nem. Ez csak a politikusoknak és újságíróknak kell, én nem veszem be. Sőt, amióta van, még jobban érzem magam, mint azelőtt. Az utóbbi időben az asszony is egyre jobban főz, igaz, kissé ízetlen, de nem túl sós mint azelőtt, nem merek szólni, hogy egy kis fűszer nem ártana, mert semmi ízt sem érzek, de hagyom szegénykét, álljon sorba azért a kínai cuccért, amit a körzeti orvos ingyen ad.

És a levegő is jobb a lakásban, nem érzek semmi piszok-szagot, igaz, mintha mást sem. Csak ez a kis köhögés ne bosszantana, de hát ez  az ilyenkor szokásos grippa vagy grippé, a fene tudja mi okozza, de valaki kinyithatná az ablakot…Emberek, nincs levegő! Hé, sok hülye, levegő kell ide, nem oltás! Khkhkhkhkhkkökökököhrrrrrrrrrrrrrrrrr

Sakk

Hát így, a külvilágtól elbarikádozva (jobban mondva képernyőre szorítkozva) elgondolkodom (mégis mi a fenét csinálnék egyebet), és rájövök, hogy sok minden nincs rendben vagy legalább is nem a ma emberének a rendje szerint,  vagy még legalább a pártok, tömörülések, szóval az ellenzék (kimondom na, ellenzék) szerint. Na tessék, kimondtam.

Vegyük például a sakkot. Abban igazán mindenki egyetért, hogy észjáték, de vajon megfelel-e az új, globálisan gondolkozó/tevő/cselekvő EU embernek? Hát nem!

Az még elmegy, hogy van egy tábla, s azon ennyi meg annyi fehér meg fekete (egyelőre egyenlő számú) kocka meg figura, és még az is (ott egye a fene), hogy a figurákat ide vagy oda kell állítani, de azt, hogy én melyiket hogyan mozgassam, hát engedje meg már a világ, most már demokrácia és szabadság van, vagy mi?

Igen, teccik látni, quod erat demonstrandum, a rendszerben van a hiba, a futó, a bástya, de még a paraszt is a király és királynő fogságában van, a lóról ne is beszéljünk, kérdezzék csak meg a szódást! És ami szembetűnő - és ezzel végleg elidegenítik az embert a demokráciától –hogy kényszerítenek a szabályok megtanulására (sic), és csak ezután ülhetünk oda a táblához. Na ne, hát hol élünk? Uraim odafent, ha még nem vették volna észre, a huszonegyedik (XXI) században élünk és Önök egy (sötét)középkori rendre akarnak minket, a felvilágosultakat (a többséget)kényszeríteni?!

Jövőre, ahogy kormányra kerülünk, első lesz ezt a felháborító rendszert megszüntetni, majd mindenki úgy sakkozik, ahogy szíve-lelke diktálja, és ha több lesz a fekete, mint fehér, hát több lesz, és az egész ország lesz a tábla, és a lovakat szabadon eresztjük, éljenek meg maguktól. A király és királynő…hát ők bizony nincsenek, de majd választunk, aztán rögtön kiebrudaljuk őket az országból Európába, ott még vannak néhányan. A bástya (bástyák) marad ahol ma van, majd leomlik magától, a futóbolondokat meg beválasztjuk a Parlamentbe.

A parasztok? Hát azok már rég nincsenek errefele, gyalogosok foglalták el a helyüket, őket majd elintézzük a zebrákon.

Maradt még egy kérdés: ki kezdi a játékot? Mert abban egyetértünk ugye, hogy ennek a több évszázados terrornak, hogy mindig a fehér kezd, na, ennek egyszer már véget kell vetni. A MATT – hát az jön majd magától, arra nem kell gondolni.

Bal-jobb…

A válságok, mindig és mindenütt, elmúltuk után hoznak jót is. A járvány óriási és rohamos fejlődést hozott a gyógyszeriparban és az orvoslásban. Ez utóbbi felette örvendeztet.

Évtizedek óta küszködöm, hogy a különböző fájdalmaimmal, bántalmaimmal kihez forduljak.  Se szeri, se száma az ilyen-olyan lógusoknak, és ha a belgyógyászhoz fordultam azzal, hogy a színem nem tetszik, ő elküldött a szemorvoshoz, aki levétette velem az umbrál- szemüvegem, és láss csodát, megszépült a világ. De így voltam a bőrgyógyásszal is, akinek megmutattam a furcsán kék hüvelykujjamat, és miután a felírt krémek sem tüntették el azonnal, és már útban voltam a reumatológushoz, ekkor eszébe jutott a feleségemnek, hogy a minap a szög feje helyett az ujjamra ütöttem a kalapáccsal, és valószínű az a baj. (Ő nem akar beleszólni, de látott már ilyet nálam). Na de ez már mind a múlté.

A minap a parlamenti felszólásokban elhangzott, hogy szép hazánkban bal és jobb oldali orvosok vannak. Ez igen, akkor ezután, ha fáj valamim, szembeállok a tükörrel, és attól függően, hogy a bal vagy a jobb oldalamon érzem vagy hiszem a bajt, tudni fogom, melyik oldali orvoshoz menjek. Zseniális. De mi van akkor, ha véletlenül oldalt, profilban állok? Akkor az elől lesz a bal és a hátul a jobb, vagy fordítva, és ha történetesen pont középen fáj az, ami fáj, na és a fejem, istenem, hol a fejem? Kivárom a következő válságot az majd megmondja.

Ami viszont vitathatatlan, az a kereskedelmi reklám. Felülír számomra mindent. Asszongya: - Nálunk rendeljen. Gyors kiszállítás, és ugyancsak gyors visszaszállítás. De mi a fenének rendeljek, ha úgyis visszaviszik? Ja, hogy előre kell fizetni, és gyorsan, és a pénzem vagy visszakapom, vagy inkább küldenek valami mást, gyorsan, és én vissza, és megint elölről… Hurrá, megszületett a perpetuum mobile…

És akkor ez most balról vagy jobbról jó nekem?

Napi hírek

Szokásos, járványos reggel. Mi mással is kezdhetném, mint a friss napi hírekkel. A valóságot akarom tudni, ezért egymás után ütöm fel a neten a kormánypárti és a „független sajtó” termékeit.

-A népességarányos beoltottságban jól áll Magyarország - írja az első. Jöjjön a második címlapja: -Magyarország utolsó az unióban a beadott vakcinák arányában.

Tiszta a kép, kimegyek norvég-sétálni a Rákos patak partjára.  Még el sem érem a gyalogjárót, közvetlen közelről rám szól valaki: - Helló Gyárfás úr, na mit szól..? Nem folytathatja, mert már a kinyújtott kezet is visszautasítottam, szúrós szemeket vetve az állon viselt maszkjára.  - Ja pardon, veszi észre magát és felteszi a maszkot. - Így igen, ni csak, a szomszéd, ismerem fel. Tőle aztán megtudom, hogy nincs is járvány, és még sok más mindent. Kiemelten az oltásrend szapulása: - Képzelje el, a tegnap sorra kerültem, és két órát kellett várakozzak egy zsúfolt, ideges emberekkel teli váróban, míg rám került a sor. - Hányra hívták? -Tizenegyre, de hogy idejében érkezzem, már kilenckor ott voltam. Értem, tiszta őrület ez az oltás terv.

Á, menjünk tovább, lássuk, mi foglalkoztatja a nagyvilágot. Idézek a legolvasottabb világlapból: „Meghan megragadta az alkalmat az Oprah-interjú folyamán, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba: nem ő siratta meg sógornőjét, Kate Middleton-t, hanem fordítva történt a dolog. Sussex hercegnőjének és a Cambridge-i hercegnőnek a 2018 májusában megrendezett királyi esküvő előtt volt nézeteltérése a koszorúslány-ruhák miatt. Meghan nem akart belemenni a részletekbe, mivel Katalin végül bocsánatot kért tőle. Valójában az történt, hogy maga a ruha nem illett Katalin akkor majdnem hároméves kislányához"

Nem teljesen értem, akkor csak nálunk fontos hír a járvány? De nem is ez a lényeg, hanem a tiszta víz a pohárba. Igen, ez kellene ide is, esetleg a fejekbe, de hát azok már tele vannak…

Valami nincs rendben velem. Vagy a világgal?

Világmegváltás

Nézzünk csak önmagunkba kissé. A világ nagy, és mit értek én hozzá, elég nekem belőle a politika, foci, járványtan, szóval hol is van a baj? Talán az, hogy születési rendellenességem van, és nem is egy, hanem kettő.

Igen, itt lesz a bibi, világháborúban és ráadásul Romániában születni, na meg aztán -ahogy ők mondják „kolak peste pupőző” - református magyarként, értelmiségi szülőkkel megáldottan jönni a világra.

Különösen ezt az utóbbit nem lehetett megbocsájtani. Az arisztokráciától el tudták rabolni a vagyonukat (igaz, egyeseket megrakott kincses vagonokkal kergettek el, mert sohasem lehet tudni…), de az értelmiségtől az értelmet több évi agymosással sem vehették el, így aztán az ilyen közegben szült rendellenes gyerekek később rendszerellenesekké váltak.

Nyilván ez hozza magával, hogy még ma is, amikor a világban dühöng a szabadság és a demokrácia, én még mindig hibákat keresek. Itt van mindjárt ez a „járvány”, folyik a küzdelem, de senki nem ér rá alaposan utánajárni, mégis honnan jött? Kína? Á dehogy, ott kezdődött, de honnan jött? Na kérem, most jövök én. UFO, kérem, UFO-k hozták.

Hosszú évek óta kedvelem a tudományos adásokat a világűrről, más bolygókról ide látogató lényekről, és a konferenciák végén a feltett újságírói kérdésekre, hogy: - Egész biztosan vannak UFO-k? - a válasz, sok évtizednyi, sok millió dollár befektetéssel végzett kutatások eredményeként mindig ugyanaz: - Biztosan nem tudjuk, de azt sem tudjuk biztosan, hogy nincsenek, tehát vannak. Ugye teccenek érteni?

Én igazán hiszek a tudományban, ezért szeretném megosztani mindenkivel (nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek), hogy az UFO-k jönnek, és készítik elő a Földet a birtokba vételre. Egy rakomány vírust tettek le Kínában, tudván, hogy ott vannak a legtöbben, és a ritkítást ott akarták elkezdeni, meg hogy majd a sok kínai bóvli olcsón szétteríti azokat a Földön. Nyilván arra is gondoltak, hogy az idős, szép korú társaságot kell megtámadni, mert ők azok, akik sok mindent átéltek és leginkább képesek ellenállni a letelepedésüknek.

Alaposan tanulmányozták a Tv-híreket, de főleg a mindennél tisztábban mindent eláruló reklámokat, és látták, hogy a fiatalok milyen magabiztosan hirdetik, hogy legyőzték a hüvelyszárazságot és viszketegséget, és az egyéb, köldök alatti testrészekre is léteznek krémek, és ezzel a hirdetésben szereplő büszke hölgy celebbé lett, elérte a mai fiatalok nagy részének az álmát. Az idősek, bár szenvednek prosztatával meg aranyérrel, de nem láttam közülük ezzel dicsekvő és országos elismerésre törekvő színészt vagy sportolót, aki ehhez adná - na nem az arcát, hanem az izét, na tudják mit…

Látva ezt a helyzetet, az UFO-k olyan vírust küldtek, ami elsősorban az idős korosztályt tünteti el a pályáról. Elméletemet semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a vakcinát is idősek találták fel, és a fiatalok azok, akik nem akarják magukat beoltatni, sőt tüntetéseket rendeznek a védekezés minden formája ellen.

Mégis, jó lenne valahogy békejobbot nyújtani a fiataloknak, mert ők itt vannak, az UFO-k meg majd csak jönnek, lehet, hogy ezer év múlva (hiszen tudott dolog, hogy ezelőtt több évezreddel itt jártak és építettek ezt meg azt), így talán most se lehet nekik annyira sürgős.

Szóval, szeressük egymást gyerekek…